Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

56 390. szám. kevésbbé költséges, ha járásonkint egy-egy faiskola állíttatnék föl, a melyet épen az okból, mert több község számára szolgálna, intensivebben lehetne gondozni, könnyebben lehetne ellenőrizni és czélszerübben értékesitni s egyátalában talán kevesebb megterheltetéssel föntartani is; deezt az eszmét el kellett ejteni, nemcsak azért, mert a járás, mint vagyonkezelő közigazgatási szervezetünkben még nem létezik és talán nehezen volna érvényesíthető, hanem kivált azért

v mert a község, mint az ország közigazgatásának minden tekintetben életerős egyede, inkábbképes ezen a községet épugy, mint az egyes községi lakosokat közvetlenül érdeklő ügynek fejlesztésére, valamint kivált a gyermekek kedélyébe és szellemébe a fatenyésztés iránti kedv leginkább akkor oltható, ha községükben, tehát közvetlenül megélési területükön látják a fatenyésztés mesterségét s tanulják meg azokat a fogásokat, a melyeknek később hasznát vehetik. A javaslat szerint minden község köteles három év alatt alkalmas faiskolát berendezni;, ott természetesen, a hol már alkalmas faiskola létezik, új faiskolának fölállítása nem szükséges; épugy ki kellett mondani, hogy azok a területek, a melyek a tagosítás alkalmával a községi faiskola czéljaira kihasittattak, e czclra használandók fel s itt a faiskola azonnal (tehát nem 3 év alatt) berendezendő. A tapasztalás ugyanis mutatja, hogy sok helyütt e területek eredeti czéljuktól elvonatnak és magánérdekre használtatnak; minthogy pedig a faiskolák területének megszerzése a községet terheli s eddigi törvényeink intentióját a gyakorlat által kijátszatni ép a kitűzött czél szempontjából semmi esetre nem szabad engedni: — a különben is fönnálló elv határozott kimondása czélszerünek látszott. A javaslat a faiskola nagyságára nézve azt az intézkedést tartalmazza, hogy az lehetőleg: a község határának arányában állapittassék meg és hogy alkalmas legyen, nehogy faiskolaterületekül pl. a néptanítók kertje, avagy a községház udvarának egy része tüntettessék fel, a mint ez jelenleg, hol a vármegyék faiskolai szabályzatot alkottak, némely helyütt tényleg történik, s= hol a község szabályrendeleti kötelezettségének lehetőleg csak névleg igyekszik megfelelni. A faiskola nagyságát, mint a község vagyonkezelési ügyét a község képviselő-testülete határozza ugyan meg, de kellő ellenőrzés czéljából ezen határozat jóváhagyása a törvényhatóságnak tartátik fönn. A javaslat által szabályként a faiskolák fölállítására kimondott elveket egész szigorukban* az ország valamennyi vidékén keresztülvinni nem szükséges, sőt nem is czélszerü. Lehetnek községek, melyek oly szegények, hogy más fontosabb szükségleteik kellő fedezéséről sem tudnak gondoskodni, annál kevésbbé, hogy a faiskolát berendezni és föntartani tudnák; ez okból a javaslat megengedi, hogy a szomszédos községek egy közös faiskolára nézve egyesülhessenek^ de e részben, mint minden más a községet érdeklő vagyoni kérdésben a törvényhatóság határoz. Ott pedig, a hol a helyi viszonyoknál fogva faiskola nem szükséges, — például községekben,, melyek erdők közvetlen szomszédságában fekszenek, vagy ahol a fatenyésztés előmozditása nem követelhető, vagy a hol gyümölcsfa tenyésztése nem indokolt: a faiskolák fölállítása a törvényhatóság által egészen elengedhető. Miként miveltessék a faiskola, kivált mily fák ültettessenek: ez iránt a törvényhatóság szabályrendeletben intézkedik (1 !.§.); a javaslat ezen szabály fölállítása által azt kívánja elérni,, hogy a közvetlen érdekelt község javaslata, tehát a helyi érdek szemmel tartása alapján a törvényhatóság a saját területén a faiskolák mivelési irányára nézve bizonyos összhang és egyöntetűség alapján határozhasson; a mennyiben pedig a törvényhatósági szabályrendeletek a kormány jóváhagyását igénylik, ily módon a ministernek is alkalma nyilik országos és magasabb szempontból a szükséges egyöntetűséget és rendszert keresztülvinni, a nélkül, hogy a helyi viszonyokat meg kellene sértenie. A faiskolák a javaslat szerint első sorban a befásitás előmozdítására és biztosítására szolgálnak, tehát arra valók, hogy belőlük a községi utak, utczák, terek és terméketlen-