Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
390. szám. 57 területek, a községi legelők befásitására, a futóhomok megkötésére, meredekebb partok, szakadások biztosítására és megvédésére a szükséges facsemeték vétessenek. Másodsorban pedig a faiskolák a gyermekeknek a fatenyésztésben való oktatására, a természet megkedvelésére és az okszerűen megállapított kezelési fogások elsajátítására szolgálnak és ép ez okból, ha más alkalmas közeg gondozásukra nem alkalmaztatnék, a községi faiskola kezelésére a néptanító kötelezhető; a faiskolákban a gyakorlati oktatást a közoktatásügyi minister a földmívelési ministerrel egyetértőleg kiadandó tanterv által szabályozza. (13. §.) Csak ha ezeknek a czéloknak megfelel a faiskola, akkor használhatók fel a fölösleges csemeték eladásra és válik az iskola még vagyonkezelési szempontból is jövedelmezővé (12. §.). A faiskolákra való felügyelet első sorban a községi elöljáróság teendője (14. §.), de mint a törvény- végrehajtására vonatkozó minden községi kötelesség, ugy ez is az illetékes szolgabiró és alispán által ellenőriztetik, sőt esetleg a faiskolai szabályrendeletek szerint még külön ellenőrző közegek is alkalmazhatók. E részben a javaslat a selyemtenyésztés érdekében kötelezőleg is intézkedik s elrendeli, hogy ott, hol selyemtenyésztés űzetik, avagy meghonosítása indokolt, a ministerium a faiskola-felügyelők állásainak rendszeresítését a törvényhatóságoktól követelheti is (14. §.). A selyemtenyésztés egyik alap folté tele, hogy a szederfa kellő számban rendelkezésre álljon s habár a kormány selyemtenyésztési meghatalmazottja által e téren sokat tett (lásd az I. sz. mellékletben közölt fölvételt 1882. évről), a tapasztalás mégis azt mutatta, hogy a községek kellő igénybevétele és érdekeltsége, illetőleg közreműködése nélkül a haladás e téren igen nehéz. Ez okból már is oda hatott a kormány, hogy oly vármegyékben, a hol a selyemtenyésztésnek jövője van, alkalmas faiskolai szabályrendeletek készíttessenek, a mely rendeleteknek egyik szokásos pontja, hogy a községi faiskolák időnként alkalmas szakértők (faiskolai felügyelők) által megvizsgáltassanak és a vizsgálat eredménye szerint a községek esetleg elmulasztott kötelességükre szoríttassanak. Ezen az illető vármegyék által szabályrendeletben meghonosított ellenőrzés gyakorlatának és a felügyelőknek a községek által való díjazása súlyosnak nem találtatván, a javaslat ezt a rendszert meghonositani óhajtja s pedig annyival is inkább, mert az egyes községeknek évi 4 írtjával való megterheltetése tényleg nem oly teher, a melyet az illetők azon haszonnal szemben, mely a selyemtenyésztés következtében a községekre jut, el • . . j nem viselhetnének, avagy szívesen el nem fognának viselni, ha mindjárt kezdetben az intézkedés mint új teher elrendelése, talán kedvezőtlenül fogadtatnék is. A javaslatba fölvett elvek tényleg már alkalmaztatnak azon vármegyékben, melyeket a kormánynak és a selyem tenyésztés meghatalmazottjának sikerült a selyemtenyésztés érdekének megnyerni. Ezek a vármegyék: Bács-Bodrog, Fejér, Hunyad, Nyitra, Sopron, Temes, Tolna, Torontál és Veszprém. Ezen vármegyékben a létező községi faiskolák száma 1,532, melyek kellő kezelése 103 jár ási faiskola-felügyelő által ellenőrizi étik, kik kötelesek a felügyelői kerületükbe osztott községi faiskolákat évenként két ízben, egyszer tavaszkor és egyszer őszkor megszemlélni. . . Tartoznak továbbá a járási faiskola-felügyelők látogatásaik alkalmával minden egyes község faiskolájáról tüzetes jelentést tenni a selyemtenyésztési intézetnek, mely jelentések alapján mutatkozó hiányok pótlását az intézet mindaddig szorgalmazza, mig az illető község a szükséges intézkedések tényleges megtörténtét hivatalosan be nem jelenti. A felsorolt nyolcz vármegye faiskoláiról szolgáljanak a következő adatokA selyem tenyésztési intézet az ellenőrzése alatt álló községi faiskolák számára kiosztott: KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. / s
