Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 275 helyett az ily uratlanná vált vagyont inkább kellene az államnak speciális jótékonysági vagy közművelődési czéljaira adni, vagy az ilyenek ápolására hivatott intézményeket s ezek mellett az állammal is minden esetben concurrálólag azon községet is részesiteni, melynek illetőségi kötelékébe az örökhagyó tartozott, vagy a melyben utolsó rendes lakását tartotta. E nézet támogatására felhozatott a kölcsönösség azon tekintete, melynél fogva a község köteles ugyis beteg vagy elszegényedett lakóiról gondoskodni, ezek érdekében megfelelő közintézményeket fentartani, — méltányos tehát, hogy legalább az ily — különben is kivételes ritka— esetekben találjon a község ily terheiért némi kárpótlást, s e felfogás felelne meg hazai jogunk történeti fejlődésének is, mely például a sz. kir. városoknak s a szabad (jász-kun) kerületekbeli községeknek a caducitásokhoz való kizárólagos jogát elismerte. Utalás történt a szakirodalom újabb irányára, mely a mig egyrészt az állam ebbeli jogát mind szélesebb alapra igyekszik fektetni, másrészt e mellett hathatósan támogatja a községek ebbeli részesedésének eszméjét is. Mindezek ellenében a bizottság, bár elvileg nem kivan elzárkózni a felhozott eszmék méltányossága elöl, kiemeli, hogy például a községeknek a betegápolásra vonatkozó kötelezettsége nem kizárólagos, a mennyiben a betegségek több nemében kizárólag az állam viseli a költségeket, — s megfontolást érdeme] azon tény is, miszerint e czímen — mint az állami költségvetés és zárszámadások mutatják — az államnak évenkint alig 20,000 forintnyi bevétele van: a felvetett eszmét mellőzni határozta. A kormányjavaslat 491. (483. új) §-a szabatosabb szövegezést nyert. A kormányjavaslat 492. §-át a bizottság kihagyni határozta, mert ez oly esetekre kívánta volna az örökösök növedékjogát sajátlanul kiterjeszteni, a melyek a légritkábbak ugyan, de nem birnak oly benső jogosultsággal, hogy indokolt lenne az állam szállományi igényét ezek javára korlátozni. A javaslat többi szakaszai némi pótlásokkal és irályi szabatositással elfogadtatván, a zárhatározatoknál a bizottság kifejezi azon nézetét, mely szerint önként értetődőnek tartja, hogy az új anyagi törvénynyel mindenesetre egyszerre életbeléptetendö hagyatéki eljárás szabályozása iránt az életbeléptetési törvény fog intézkedni. Az ekként megállapított törvényjavaslatot, melynek tárgyalását a bizottság 77. ülésében fejezte be, s melynek módosított szövegét •/• alatt bemutatja, — ugy átalánosságban, mint rész- •/. léteiben elfogadásra ajánljuk. Kelt Budapesten, a képviselőház igazságügyi bizottságának 1889. évi február hó 9-én tartott üléséből. Körösi Sándor s.k., Dr. Szivák Imre s. k., az igazságügyi bizottság h. elnöke. az igazságügyi bizottság előadója. 35*