Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

264 412. szám. mányozására való kiterjesztését is, utalván egyszersmind az itt elfogadott intézkedések azon gyakorlati hatályára s e tekintetben egyéb hagyományoktól való különbözésére, mely szerint a közvetlenül átszáíló ily hagyományok tulajdonjoga az örökhagyóról közvetlenül megy át a hagyományosra. Ez által védve van a hagyományos az örökös hitelezőivel szemben és közvetlen átszálló tulajdonjogát érvényesítheti. A 412. (korm. jav.) (új 401.) §-ban, mely a hagyományi igazolvány birói kiállítását tárgyazza, szükségesnek találta a bizottság az örökösödési igazolvány tekintetében megállapított hasonszerü intézkedéseknek pótlólagos felvételét. A 407. (korm. jav.) (új 402.) §-nál is, mely vonatkozással van >a hagyatéki terhekret, ezen kifejezés valódi tartalma és egységes használata érdekében szükségesnek találta itt a bizottság a világos utalást a 70. és 416. (új) §-ra, melyekben a hagyatéki terhek taxatíve felsorolvák. Ugyané §-nál a bizottság helyeselte ugyan annak világos kimondását, hogy annak megállapításánál: mennyiben fedezi a hagyaték a hagyományokat, s mennyiben forog fenn utóbbiak leszállításának helye ? az örökség fedezeti értéke a hagyatéki terhek és a kötelesrész levonása után állapíttassák meg; ezt azonban oly szövegezéssel tette, a mely mellőzi annak kimondását, hogy a kötelesrészre jogosítottakat illető összeg a hagyatéki terhekhez számítandó, hanem e helyett a kötelesrészt, mint a hagyatéki terhek mellett külön levonás tárgyát képezöt állapítja meg. E változtatás különösen czélszerűnek mutatkozik azért, nehogy a >hagyatéki terhek* kifejezésnek különböző értelemben való használása zavaró hatást gyakoroljon. Ugyanezen 402-ik (új) §-hoz elfogadott új bekezdésben kimondandónak találta a bizottság, hogy az örökhagyó házastársa javára örökösödési szerződésben biztosított hagyomány sem a korábban, sem a későbben rendelt más hagyományokkai szemben leszállítás alá nem eshetik. Különösen a korábban rendelt hagyományokkal szemben szükségesnek mutatkozott ennek kimondása azért, mert a törvényjavaslat 246. és 249. (új) §-ai értelmében a korábbi végrendeletben rendelt hagyományokat a későbbi öröklési szerződés, hacsak a 245. (új) §. esete fent nem forog, a későbbi öröklési szerződés csak annyiban szünteti meg, a mennyiben a rendelkezések egymással ellentétben állanak és össze nem egyeztethetők. A 417. (korm. jav.) §. kihagyatott, mert a 282. §. kibövittetvén, annak világos kimondásával, hogy az itt contemplált esetben a hagyomány meg nem szűnik: a 282. §. egyéb rendelkezései ezen 417. §-nak czélját kimerítik és világosabban meghatározzák. A harmadik feje\etnél a 418. (korm. jav.) §. ellenében aggály nyilvánult azon irányban, hogy miért adassék az örökösnek az örökhagyó elleni követelésére nézve azon elsőbbség, mely szerint ez a hagyaték értékéből mindenekelőtt levonatván, a többi hitelező csakis az ekkép fenmaradó értékre szorittassék ? A bizottság az örökösnek ily kedvezményezését nem találván igazságosnak, e rendelkezést törülte. Továbbá aggály nyilvánult az iránt is, hogy a hitelezői követelések 6 hónapon belüli bejelentésének elmulasztása esetén a haszonvételek miért vonassanak el a hitelezők elöl, minek folytán ezek, és pedig ezek közülök sokszor azok, kik jó akaratból hallgatnak — a gyümölcsök elvonása által ok nélkül sújtatnak, — holott az uzsoratörvény azon rendelkezése, mely a három éven túli kamatok követelését kizárja, már is messzemenő korlátozást képez. Ezzel szemben azonban a bizottság utal arra, hogy ennek hátrányai ellenében a hitelezők érdekeiket követelésöknek egyszerű bejelentésével megvédhetik, s nem lenne igazságos az örököst a beszedett és esetleg már jóhiszeműleg fel is használt haszonvételek erejéig felelőssé tenni azon hitelezőkkel szemben, a kik követeléseiket bejelenteni, vagy érvényesíteni elmulasztják. Ezeken felül e szakaszban kifejezetten megállapította a bizottság azon sorrendet, a melyben az örökös az örökhagyó hitelezőinek, a kötele-.részre jogosítottaknak és a hagyományosoknak az örökség értéke erejéig felelős.