Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 263 csolatban a 395. (új) §-ban kimondandónak találta a bizottság, hogy az örökös a birtokbahelyezés vagy az örökösödési igazolvány kinyerése avagy örökösödési jogának birói Ítélettel való elismerése előtt is harmadik személy elleni igényeit birói utón érvényesítheti, mert különben ily rendelkezés nélkül a kötelezett a hagyatékkal szemben illetéktelen előnyben részesülne. E rendelkezés azonban kiegészíttetett azon szükséges pótlással, hogy ily esetben az adós, ha érdekeit ez által kívánja biztosítani — a fizetést vagy a szolgáltatást birói kézhez való letétel által is teljesítheti. A második fejeietet, mely a hagyomány megszerzése s a hagyományosok jogviszonyáról szól, a bizottság érdemlegesebb módosítások nélkül fogadta el, — minthogy az ebben foglalt rendelkezések szükséges kiépítését képezik a javaslat rendszerének, melynél fogva a hagyományok mint külön öröklés tárgyai, nem elfogadás által, hanem ipso jure szállanak át a részesítettre. A 404. (korm. jav.) §-nál felvettetett azon eszme, melyet a német javaslat is elfogadott, hogy t. i. a növedékjog alkalmazása — az itt foglalt korlátozások mellőzésével általában terjesztessék ki a hagyományostársakra. Ennek ellenében azonban a bizottság a hagyományokra nézve is indokoltabbnak s az örökhagyó valószínű akaratával megegyezöbbnek találta azon elv fentartását, melyet a megüresedő örökrészek tekintetében elfogadott, hogy t. i. növedékjognak csak a rész-megjelöléssel vagy egyenlő részekben, illetve számszerűleg meghatározott egyenlő hányadokban részesítettek közt legyen helye. Világosan kiterjesztettek azonban ide az örökrészekre vonatkozó analóg intézkedések, nemkülönben kimondatott a javaslat szövegében az/ a mi különben a dolog természetéből is következik, hogy t. i. a növedékjog is csak a hagyományostársak között lesz alkalmazandó. A 405. (korm. jav.) §. a javaslat rendszeréből folyólag kihagyatott, minthogy az örökrészek tekintetében is a 389. és 390. (korm. jav.) §-ok az ezeknél fentebb felhozott indokoknál fogva mellőztettek. A 406. (korm. jav.) §-nál a bizottság — a nyilvánult ellennézettel szemben is — a 6 hónapi határidő fentartását fogadta el azon okból, hogy ennél rövidebb határidő a hagyománynyal terhelt örökösök rendezkedhetését igen megnehezítené s ok nélküli bonyodalmakra adna alkalmat. Szükségesnek találtatott azonban e szakasznak átalakítása azon rendelkezéseknek megfelelöleg, melyek a feltételek és időmeghatározások tekintetében állapíttattak meg; — különös súlyt fektetett azonban a bizottág annak praecisirozására, hogy az örökösödési jog vitássá tételének mely esetében legyen a hagyomány teljesítése az ezzel terheltek részéről elhalasztható; s erre nézve a pereskedések s jogi bonyodalmak lehető szűk körre való szorítása czéljából ezt csak azon esetben mondotta ki megengedhetőnek, hogy ha a hagyomány és örökösödési jog között oly lényeges kapcsolat van, melynél fogva a végrendelet vagy öröklési szerződés érvényességének megtámadása által a . hagyomány érvényessége is kérdésessé válik, vagyis midőn a végrendeletnek vagy öröklési szerződésnek kérdésessé tétele szükségkép a hagyomány fenmaradását is megtámadja; — szükségesnek vélvén igy a hagyományosokat az életben tapasztalható jogtalan pressiók és zaklatások ellen megóvni. Ezen 406. korm. jav., illetve 399. új §. után helyezendőnek találta a bizottság a 411. és 412. (régi) §-okat (új 400. és 401.), a mennyiben a hagyományoknak ezekben szabályozott külön fajaira nézve az alább következő általános rendelkezéseket (mint a késedelem következményei stb.) kiterjeszteni kívánja, —s mostani helyén hagyásuk ellenkező magyarázatra adhatna alkalmat. Ugyanezek tekintetében, melyek t. i. az úgynevezett legatum vindicationist képezik, szükségesnek találta a bizottság a 323. (korm. jav.) §. első bekezdésének ide, mint sajátképi helyére való áttételét, valamint a rendelkezésnek a dologösszességek és a dologi jogok hagyoi