Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 261 a részletek megvitatására, melyeket különös tekintettel ugyan a német javaslatnak időközben megjelent indokolására is, de még inkább a hazai jogélet különleges igényeinek s a szakirodalom részéről is tett kritikai észrevételeknek szem előtt tartásával, behatólag megvitatott s a javaslatot több helyütt ugyan érdemlegesen, de nem elvi jelentőségű módosításokkal átdolgozta. Megjegyeztetik azonban már itt, hogy miután ezen egész utolsó fejezet többrendbeli eljárási természetű rendelkezéseket tartalmaz s az éltérések indokolását magának az eredeti s a módosított szövegnek egybevetése megadja: a bizottság nem látta szükségét annak, hogy minden szakasznál külön indokolással kisérje ezen, önmaguk által legjobban indokolt módosításokat. Ehhez képest e czím első fejezetében az örökség elfogadására és visszautasítására vonatkozó rendelkezéseket, jelesen a 377 — 383. kormány javaslati szakaszokat a szükségeseknek mutatkozó pótlásokkal kibővítve, a rendelkezéseknek czélszerűbb csoportosításával hozta kapcsolatba. A 384. és 385. (kormányjavaslati) §§-nál a növedékjogot tüzetesebben szabályozta a bizottság — és pedig a feltétel vagy időmeghatározáshoz kötött esetekre is megfelelőleg kiterjesztve; a 386. (kormányjavaslat) §-t pedig megtoldotta azzal, hogy a növedékjogon reá szálló részt az örökös csak akkor utasíthatja külön vissza, ha ezen örökrész külön korlátozó intézkedéssel van terhelve; — a mely rendelkezés a javaslat elvi consequentiáját juttatja kifejezésre. A kormányjavaslat 389—390. §-ait a bizottság, mint szükségteleneket törölte azon okból, mert a kik e szakaszokban érdekeitekül voltak jelezve, igényeiket jogosítva lesznek az eljárás során megfelelőleg érvényesíteni, — s mert aggályok merültek fel, hogy vájjon tanácsos-e nálunk, hol a kézbesítések rendszere még igen sok kívánni valót hagy fenn, a nyilatkozás elmulasztásához a feltétlen jogvesztés jogkövetkezményét fűzni? Ennek figyelembevételével a bizottság, a midőn egyfelől törölte a feltétlen jogvesztést megállapító 389., 390. (korm. jav.) szakaszokat : a 391. (korm. jav.) §. megfelelő módosításával a hagyatéki eljárás keretében módot nyújt az érdekelteknek arra, hogy az örökösnek nyilatkozattételre való felhívását azon sanctio mellett követelhessék, hogy a kellő időben való nyilatkozást elmulasztó örökös a hagyatéki eljárás során az örökséget visszautasitónak tekintessék. A bizottság tehát a nyilatkozat elmulasztásához jogvesztést nem köt, hanem csak a visszautasítás praesumtióját állapítja meg s eddig elmenve, a többi módosítással a jogi szabályozásban rejlő államrendészeti érdekeket is kielégítve találja; — s nem lát aggályra okot, mert e praesumtio daczára is fenmarad az örökjognak az elévülési határidőn belül való érvényesithetése. A 393. (korm. jav.) §. 2-ik bekezdése kihagyatott, mert az örökösi minőségben birtokba lépővel kötött jogügyletek érvényességére nézve csak az általános szabályok alkalmazhatók. Ellenben e szakasz két újabb bekezdésében gyakorlati szükségnek lett elég téve az által, hogy az örökhagyót megillető birtokkereseteknek, valamint az örökhagyó halála után, de a birtokbalépés előtt elkövetett önhatalmú cselekményeken alapuló birtokkereseteknek az örökös által való érvényesítése szabályoztatott. A 394. (korm. jav.) §. első bekezdése gyakorlatilag fontos kiegészítést nyer annak kimondása által, hogy az ingatlanok tulajdonjogának bekeblezését maga a hagyatéki bíróság eszközli, illetve kezdeményezi a telekkönyvi hatóságnak hivatalból való megkeresése utján. E mellett ugyanezen §-hoz pótlólag felvétetett azon intézkedés is, mely szerint az örökösödési igazolvány az ellentétes igényeknek jogerős birói határozattal való eldöntéséig az örökhagyó halálától számított 3 hó eltelte után is csak a 391. §. (kormányjavaslat 397. §.) eseteiben adható ki. A 396. (korm. jav.) §-nál, a mely legfökép van hivatva a mai tarthatlan gyakorlatnak