Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 255 a 230. §-ban az utóörökösödés tárgyát képező vagyonok bérbe vagy haszonbérbe adására vonatkozó jogosultságot és ennek korlátait. Ezeken felül a bizottság a 231. §-ban annyiban tért el a kormányjavaslat 221. §-ának .álláspontjától, hogy ha az örökhagyó örököseinek csupán a végrendelkezést tiltotta meg vagy csupán azt rendelte, hogy az örökös egy bizonyos személyt nevezzen örökösének, az, mint utóörökösnevezés csak arra bir hatálylyal, a mi az örökségből az örökös halálakor megleszen {fidei commissum eius, quod supererit). A 232—235. §-okat, melyek az örökösnek az utóörököshözi jogviszonyát főkép a vagyon kiadási kötelezettségének időpontja, a jogok egyesülése s az utóörökösnek a hagyatéki terhekért •való szavatossága tekintetében szabályozzák, a bizottság a kormányjavaslat megfelelő §-ai alapján lényegbe vágó változtatások nélkül fogadta el. A 233. §-ból (korm. javaslat 230. §.) a 380. és következő új §§-ban a növedékjogra vonatkozólag elfogadott változtatások alapján a növedékjogra való hivatkozást kihagyandónak határozta azon ok miatt, mert ha valamely örököst saját eredeti örökrésze utóörökösödéssel korlátolva illeti: az ezen korlátolt örökséghez növedék utján jutó örökrészt korlátozástól mentnek tekinteni nem lehet. — A ^36. §-ban a kormányjavaslat 234. §-ának rendelkezése helyett kimondotta, hogy az utóörökös-nevezés, ha az örökhagyó eltéröleg nem rendelkezett, helyettesitett örökösnek is vélelmezendő, — valamint befoglalta ezen §-ba azon értelmezési szabályt is, melyszerint ha kétes, hogy az örökhagyó utóörököst vagy helyettesitett örököst akart-e nevezni: az utóbbi vélelmezendő. Az utóörökösök körét s az utóörökösödés sorrendjét a fentebbiek szerint elfogadót általános elvekhez képest szabályozta, a bizottság a 237. és 238. §-okban, és pedig különös tekintettel arra, hogy kívánatos, miszerint az itt teljes szabatossággal körülirt szűk családi körben és tüzetesen megvont korlátok között engedtetvén meg az utóörökös-nevezés: a vagyon conserválása ne tétessék függővé az esetleges elhalálozásoktól s az ily véletlen ellenében mód adassék az örökhagyónak arra, hogy a vagyon átszállását a következő nemzedékre biztosithassa. A kormányjavaslat 229. §-át, mint ritka casuisticus esetet mellőzte a bizottság; — valamint kihagyta az eredeti 237. §-t is és pedig utóbbit azért, mert azon véleményben van, hogy az ebben foglalt esetek eldöntésére helyes általános szabályt felállítani nem lehet s ennélfogva legczélszerübb a judicaturára hagyni, a mely a megoldást a végrendelet concrét kifejezéseinek méltatása mellett esetröl-esetre eszközlendi. A VIII. fejezetnél, mely a közös végrendeletek alkotásáról s a IX. fejezetnél, mely a "végrendeletek megszüntetéséről szói, a bizottság a két fejezet sorrendjének felcserélését, s illetve ,a kormányjavaslat IX. fejezet, 242 — 253. §-ainak Vili. fejezetként előbbre helyezését határozta «1 azon okból, mert a megszüntetésnek ezen szakaszokban megállapított módozatai csak az egyes végrendeletekre bírnak és bírhatnak általában érvénynyel — mig a közös végrendeletek ezektől eltéröleg - - a megszüntetés tekintetében is eltérő szabályok alá esnek s igy a logicai egymásutánnak megfelelőbb az, hogy előbb az általános érvényű megszüntetési szabályok -állapíttassanak meg. A kormányjavaslat 254—257. §-ai azonban továbbra is a IX-ik, immár a közös végrendeleteket tartalmazó fejezetben hagyattak meg. A kormányjavaslat 243. §-a az oly szerződés érvénytelenségét mondván ki, melyben az örökhagyó végrendeletének visszavonásáról lemond — a rendelkezés természeténél fogva átteendönek határoztatott az öröklési szerződéseket tárgyazó fejezetbe. A 240. §. (korm. jav. 244. §.) kibövittetett azon rendelkezéssel, hogy ha kiváltságos végrendelet alkotásának esete forog fenn, a korábban alkotott végrendelet ennek alaki minőségére való tekintet nélkül a kiváltságos írásbeli végrendelet alaki kellékeivel ellátott nyilat" Jközatban is visszavonható, hogy továbbá a 157. és 158. új §§. szerint alkotott végrendelet ugyanazon szakaszok alaki kellékeivel bíró nyilatkozattal, a szóbeli végrendeletek pedig az^