Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

252 412. szám. csak a szükségeseknek mutatkozó egyes változásokat fogja megtenni, s ehhez képest ezen alfejezetet megfelelőleg szövegezte, és különösen a 147. (új) §-nál az eddigi jogtól eltérőleg kimondotta, hogy a végrendeletben a közjegyzőnek részesítése, a mennyiben az előirt módon külön megerősítve nem lenne: nem az egész végrendeletnek, hanem csakis ezen illető résznek érvénytelenségét vonja maga után. A 152. §-nál (korm. jav. 155.) a kiváltságos végrendelkezésre való jogosultság a dolog természetének megfelelőleg azokra szoríttatott, a kik ilyen járványos betegségben magok vannak vagy ily beteggel egy házban tartózkodnak. A kormányjavaslat 153—161. §-ai némi módosításokkal elfogadtatván, a 162. §., mely a külföldön alkotott végrendeletek érvényességének feltételeiről szól, töröltetett, — azon elfogadott alapelvhez képest, melyszerint t. i. a nemzetközi magánjognak örökjogi vonatkozású részei az életbeléptetési törvénybe vétessenek fel. A III. fejezetnél, mely a végrendeleti feltételeket, időmeghatározásokat s meghagyásokat tartalmazza, az ezekben foglalt elvi és casuisticus intézkedéseket a bizottság általában véve, s különösen azért sem találta fölöslegeseknek, mert e téren az ily részleges törvényhozás van csakugyan hivatva az általános rész hiányát pótolni. Ennélfogva a bizottság e fejezet intézkedéseit lényegben nemcsak elfogadta, de sőt tekintettel arra, hogy már az nyereség, ha az ily végrendeleti intézkedések értelmezése nem bizatik kizárólag a judicaturára, hanem már a törvény maga foglal magában utasításokat — a bizottság még némi tekintetben kibővítette, illetve az önmagokat indokoló módosításokkal szövegezte a 159—167. §-okat (korm. jav. 163 — 171. §-ok). — A korm. jav. 171. §-át, mely olyan feltételek iránt intézkedik, melyek teljesítése a részesítettet nevetség tárgyává tenné, a bizottság törölte azon okból, mert az itt szóba jöhető esetek nem általános szabály szerint, hanem csakis az egyes esetek minőségére való tekintettel ítélhetők meg. A 168—169. (korm. jav. 172 — 173. §.) részben módosíttattak, és pedig különösen a 169. (korm. jav. 173.) §-nál a törvényjavaslat eredeti, vagyis a szaktanácskozmány módosítása előtti tervezete, mint a valásszabadság elvi követelményének megfelelő rendelkezés állíttatott vissza. A kormányjavaslat 174—190. §-ai a rendelkezések lényegét nem érintő módosításokkal és pótlásokkal elfogadtatván, felvettetett azon kérdés, hogy a feltételes vagy időponthoz kötött rendelkezéseknél a feltétel vagy az időpont be-, vagy be nem következésére szükséges lenne-e bizonyos időhatárt szabni a végből, nehogy a végrendelkezés hatálya hosszú időn át függőben maradjon? A bizottság ezt szükségesnek ítélvén, a kormányjavaslat 182. és 186. §-ai után az elfogadott eszmének megfelelő új 179. és 184. §-ok felvétele határoztatott el. A 187. §-t (korm. jav. 189.) a bizottság azon szempont figyelembevételével módosította, hogy meghagyással nemcsak a végrendeleti örökös vagy hagyományos, hanem mindenki terhelhető, a kit hagyománynyal terhelni lehet, tehát a törvényes örökös is. Ezen változtatásból folyólag a bizottság a 159. §-nak (korm. jav. 163. §.) a meghagyásokra vonatkozó rendelkezését kihagyta. Ugyancsak a 187. (új) §-ba felvétetett a közérdek szempontjából a hatóságoknak feljogosítása arra, hogy a meghagyás teljesítésére határidő kitűzését követelhessék. A IV. fejezetbeli 189—197. §-ok (korm. jav. 191—199.) némi módosításai után a bizottság a kormányjavaslat 199-ik §. után a 197. (új) §-ban foglalt rendelkezés felvételét szükségesnek találta. Az V-ik fejezetben a 198—215. (korm. jav. 200—218.) §-ok némely, nem elvi természetű módosításokkal fogadtattak el; — a 199. és 200. §§. (korm. jav. 201., 202.) rendelkezéseit azonban a dolog természetének megfelelően kiegészítette a 201. (új) §. első