Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 253 bekezdéséül felvett azon rendelkezéssel, hogy a meghatározott tárgyakra vonatkozó örökösnevezés egyszersmind az osztályra vonatkozó intézkedés hatályával bir; a 199. és 200. <új) §§-ban meghatározott arány pedig az adósságok, — a kötelesrész — és a hagyományok viselésénél szolgál mérvadóul. A korm. jav. 204-ik §-a, mint önként értetődő, kihagyatott; ellenben -a kormányjavaslat 207-ik §-a után a 204-ik (új) §. illesztetett be, — ebben szabályoztatott •az oly végrendeleti intézkedés, melyben az örökhagyó egy vagy több határozott vagyontárgyra nézve akként intézkedett, hogy az, illetve azok a végrendeleti örököst ne illessék. A Vl-ik fejezetnek a helyettesítésről szóló intézkedéseit a bizottság lényegesebb módosítások nélkül fogadta el; a 213. (új) §-t (korm. jav. 217, §.) azonban a 386. (új) §. (korm. fav. 392. §.) pótlásának megfelelően módosította és a 215. §-nál (korm. jav. 218.) a javaslat eszméjét, mint a családiasság alapgondolatán nyugvó rendelkezést, elvben magáévá tette ugyan a bizottság, de az itt szóban forgó helyettesítési praesumtiót — a törvényjavaslat eredeti tervezetének álláspontjával megegyezöleg — a fel- és lemenőkre s a testvérekre korlátozta, — megtoldván a szakaszt azzal, hogy a törvényes helyettesítési vélelem a helyettesitett örökösöknek nevezett közeli családtagoknak leszármazóira is áll, és hogy a leszármazók részesedési arányára a törvényes örökösödés szabályai alkalmazandók. A Vll-ik fejezetnél, mely az utóörökösödés kérdését tárgyazza, a bizottság újból megvitatta azon érveket, melyek ezen intézmény ellen a javaslat általános és részletes megvitatása közben, az analóg rendelkezéseket tartalmazó 91—92. §§-nál már felhozattak, s mig egyrészt megengedi azt, hogy a javaslat ellen tisztán elméleti szempontból lehet ugyan érveket felhozni, de ezek oly súlylyal nem birnak, hogy ezért a bizottság feladhatónak vélné azon nagy előnyöket, melyek a helyesen szabályozott utóörökösödési intézmény okszerű használatától méltán várhatók. Tekintetbe vette továbbá a bizottság, hogy a törvényjavaslat egyébként is különbséget tesz az idegenek és a családtagok részére rendelhető utóörökösödés tekintetében; — az előbbieknél azt egyetlen fokban, az utóbbiaknál pedig a bizottság által szabatositott rendelkezés szerint a tüzetesen megjelölt legközelebbi rokoni körben, t. i. a már életben levő közeli családtagok közt korlátlanul, az ezután szüleíendök tekintetében azonban szintén azon elvi korlátozással engedvén meg, hogy ha valamelyik örököstársnak gyermeke mint utóörökös, az örökrészt már megszerezte és életének tizennyolczadik évét betöltötte: a további utóörökösnevezés önmagától hatálytalanná s e zenörökrész szabad rendelkezés tárgyává váljék. — Tekintetbe vette továbbá, miszerint bizton feltehető, hogy a szülök az utóörökös-rendelés tárgyában a törvény által nyújtandó jogositványnyal csak akkor és annyiban fognak élni, a midőn és a mennyiben ezt a családi vagyon hatályos fentartása szempontjából szükségesnek találják; az ilyen esetekben pedig feltehetőleg az örökhagyó által legjobban ismert oly concrét okok forognak fenn, melyeket bizonyos elméleti következetesség szerint nem lehet üdvösen rendezni; — és végre, hogy a bizottság nem az elvont elmélet, hanem az általa is jól ismerni vélt életviszonyok szempontjából tartja e fontos kérdést megoldandónak. — Mindezek alapján tehát a bizottság ragaszkodott az e tekintetben már elfoglalt álláspontjához; egyszersmind azonban szükségesnek találta, hogy az utóörökösödés intézményével kapcsolatos gazdasági kérdéseket is, — főkép a rendszeres vagyonkezelés követelményeinek figyelembevételével összhangzatosan szabályozás tárgyává tegye és ezt az alább érintett, részletesen átdolgozott szakaszok szövege szerint meg is állapította. — Ezen kiválólag fontos fejezetnél a bizottság az ebben foglalt joganyagot a maga egészében s részleteiben is tüzetesen tárgyalván — több helyütt jónak látta •a javaslat §-ainak sorrendjét is megváltoztatni; — s igy eszközölte a szükségesnek mutatkozó pótlásokat és módosításokat, a beterjesztett szöveg szerint. E tekintetben szükségesnek látjuk a következő fontosb részleteket emelni ki, u. m.: Ezen egész fejezetre vonatkozólag mindenekelőtt szükségesnek látia a bizottság ezen