Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 251 A kormányjavaslat 140-ik§-ának rendelkezését a bizottság részint a 135. új (korm. jav. 139.), részint a 136., 137. új (korm. jav. 141., 142.) §-okba illesztette be; ezt követöleg pedig egy új 138-ik§-t fogadott el, a melyben a 7., 40. és 240. új §-okban foglalt s a végrendeletek alaki kellékeinek megfelelően kiállítandó elismervényekre és nyilatkozatokra nézve azon szabály foglaltatik, miszerint nem szükséges, hogy a rendelkező azt jelentse ki, hogy az ilyen okirat az ő végrendeletét tartalmazza, hanem a helyett elegendő, ha a rendelkező azt jelenti ki és a tanuk által is a záradékban az igazoltatik, hogy az okirat a rendelkezőnek nyilatkozatát tartalmazza. Ezen új szakasz felvétele szükségesnek mutatkozott azért, mert ez által az ilyen elismerések és nyilatkozatok érvényességére vonatkozó vitás kérdések mellőztetnek. A 137. §-nál (korm. jav. 142.) felvettetett: még azon kérdés is, hogy az itt előirt kézjegy tekintetében mi történjék akkor, ha az illetőnek keze sincs, vagy bizonyos ok miatt (pl. himlő, stb.) kézjegyét is képtelen tenni; a bizottság — tekintettel arra, hogy ezen eset nemcsak a végrendelkezésnél, hanem egyáltalán minden közjegyzői okiratnál előfordulhat — legczélszerűbbnek látja, hogy az e tekintetben szükségesnek mutatkozó pótlás megfelelő alkalommal a közjegyzői törvénybe vétessék fel. A 139. §-nál (korm. jav. 143.) a bizottság a perlekedések lehető meggátlása czéljából kimondván, hogy a kelet (idő és hely) kitétele minden végrendeletnek lényeges kellékét képezi; — a második bekezdés töröltetett. A 143. §-nál (korm. jav. 147.) javaslatba hozatott a szóbeli végrendeleteknek teljes mellőzése azon okból, mert gondoskodva van arról, hogy a kik irni-olvasni nem tudnak is — három tanú közreműködése melleit minden nehézség nélkül tehetnek írásbeli végrendeletet, s felhozatott, hogy miután a szóbeli végrendelet tág tért nyit a végakarat meghamisításának, legalább ki kellene mondani, hogy a tanuk a végrendelkezésről jegyzökönyvet vegyenek fel, s hogy erről bizonyos idő múlva a bíróságnál jelentést tenni tartozzanak. Ezek ellenében a bizottság abból indult ki, hogy a gyakorlat ugy hazai jogszabályaink, valamint az osztrák törvénykönyv hatályban léte alatt nem mutatta azt, hogy a szóbeli végrendeletből oly veszélyek támadnának, a minőket elméletileg lehet abból következtetni, — pedig ugy régibb hazai jogszabályaink, mint az osztrák törvénykönyv korlátlanul megengedték a szóbeli végrendelkezést, míg a jelen javaslat, a mely különben is e tekintetben a 12 évvel ezelőtt meghozott törvényt reproducálja, csak akkor ismeri el annak föltétlen érvényét, ha az örökhagyó három hó alatt meghal; fontolóra vette továbbá azt, hogy tanuk általi jegyzőkönyv felvételéhez azért nem lehet kötni a szóbeli végrendelet érvényét, mert az örökhagyó nem ellenőrizheti: vájjon eleget tettek-e a tanuk a feltételnek — s a szóba jöhető sürgős esetekben különben sem követelhető, hogy a tanuk valamennyien írástudók legyenek; végre figyelembe vette, hogy az élet okvetlenül megköveteli a szóbeli végrendelkezés megengedését, mert vannak a végszükségnek oly esetei, melyekben egyáltalán nem lehet írásbeli végrendeletet tenni, s mindezeknél fogva a szakasznak megtartását határozta el. A jogbiztonság emelése szempontjából azonban a bizottság gyakorlatilag indokoltnak találta azon eszmét, hogy a tanuk bizonyos idő alatt az örökhagyó halála után a hatóságnál jelentkezni s arról, hogy előttük szóbeli végrendelkezés történt, — jelentést tenni tartoznak és ezt azon helyen, a hová az, mint a végrendelkezés érvényességének nem lényeges kelléke — természeténél fogva tartozik, t. i. a végrendeletek kihirdetését tárgyazó intézkedéseknél (a 260. §-ba) — felvenni határozta el. A korm. javaslat 149. §-a, mint a mely önmagától is értetődő rendelkezést tartalmaz, töröltetett. ' A 146. §-nál (korm. jav. 151.) inditványoztatott a közjegyzői törvény s ezen javaslat ide vonatkozó rendelkezései közt az összhangnak külön intézkedések felvétele által helyreállítása. Ennek ellenében utalás tétetett arra, hogy mennyire fölösleges és nehéz azt, a mi egy speciális törvényben már szabályozva van, itt újra szabályozni, s ezért a bizottság elhatározta, hogy o2*