Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 249 úttal első szülöttséget is alkot, holott e szakasz szerint az összes unokák között meg kell oszolni a lekötött vagyonnak, s igy a rendelkezés a vagyon halmozódására nem vezet. Angliában egyébiránt a végrendelkezés melletti öröklések száma az ab intestato öröklések számát tetemesen felülmúlja, mig nálunk a gyakorlati élet ennek ellenkezőjét mutatja. A mi társadalmunk helyzete és felfogása épen ezen szakasz alapján áll, mert a családi vagyon fentartására szolgáló rendelke­zések megengedését reális alapokon nyugvó nemzeti közérzület támogatja. Ezek alapján a bizottság a javaslat e szakaszát nemcsak jogi, de politikai s társadalmi szempontokból is fentartatni határozta; itt is azonban alkalmazandónak rendelte a 91. §-hoz elfogadott azon pótlást, hogy az örökös leszármazói javára tett korlátozó intézkedés hatály­talanná váljék, ha az örökösnek bizonyos életkor betöltésével, illetőleg bizonyos időtartam eltelte után leszármazója nem születik, vagy a született meghalt. A{ apa és a\ anya kötelesrés{éről szóló III. fejezetet a bizottság érdemleges módosítás nélkül fogadta el. A IV. fejezetnél a házastárs kötelesréslét tárgyazó szakaszok — a fentebb általában megjelölt irányban lőnek elfogadva, azon hozzáadással azonban, miszerint a házastársra nézve kitagadási okot képez a hűtlen elhagyás is, ha a házastárs felszólítás daczára egy év alatt vissza nem tért — nemkülönben a házasságtörés is, ha ennek folytán az együttélés tényleg megszakadt s az örökhagyó haláláig megszakadva maradt; mely módosítások a család­élet ethicai természetéből folynak. Az V. fejezet 102. és 103. §-ainak kihagyását határozta el a bizottság azon okból, mert a 67. §, rendelkezése szerint a kötelesrész a több izben tett ajándékozások hozzá­számitása mellett lévén megállapítandó, — nem lenne következetes, hogy az ily módon megállapított kötelesrész a megajándékozottakkal szemben ne részesittessék hatályos véde­lemben, — már pedig ezzel ellenkeznék az, hogy a kötelesrészre jogosított igényének érvényesí­tése olyan, nehezen* bizonyítható vagyoni állapottól tétessék függővé, mely évekkel ezelőtt létezett, — holott a kötelesrészre jogosított a bizottság véleménye szerint védelemre feltétlenül érdemesebb, mint a megajándékozott s ennélfogva a kereset joga is feltétlenül biztosítandó az utóbbi ellenében. Ennélfogva, tekintetbe véve még, hogy ott is, a hol az ily ajándékozással nem czéloztatott a kötelesrésznek kijátszása, de az ajándékozás után közbejött szerencsétlen esetek apasztották a vagyont: fennállónak veendő azon vélelem, hogy ha az örökhagyó a későbbi szerencsétlenségeket tudta volna, bizonyára nem tett volna ajándékozásokat: a köteles­rész hatályosb védelme szempontjából az ezzel összhangban nem álló ezen szakaszokat a bizottság kihagyni határozta. Ezek után áttért a bizottság a törvényjavaslatnak az örökhagyó akaratán alapuló örökö­södés szabályozását tartalmazó negyedik c{ímének tárgyalására s az e körbe eső controvers kérdések közül legfontosabbnak tartván a\ utóörökösödés kérdését — különösen ezt tette behatóbb vita tárgyává. Ennek elvi természetű mozzanatait egyrészt már fentebb is ki­emeltük — egyéb részeit pedig az elfogadott módosításokkal együtt a VII. fejezetnél fogjuk kiemelni. Az I. fejezet 112—121. §-ait a bizottság a rendelkezések lényegét nem érintő módo­sításokkal és szabatosbitásokkal fogadta el a 110—119. új §-okban; a régi 117., új 115. §. 1. pontjának a szerzetesekre vonatkozó rendelkezését azonban e helyen mellőzendőnek találta azon okból, mert ezen speciális jellegű intézkedés a törvényjavaslat elfogadott keretén kívül esik; s ennélfogva ezen itt kihagyott intézkedés az életbeléptetési törvénybe lesz felveendő. A 120. (új) §-nál (korm. jav. 122. §.) aggályok merültek fel az iránt, hogy tekintettel arra, miszerint anyagi magánjogunk a jogi személyek keletkezésének, vagyoni jogok és köte­lezettségekre vonatkozó önálló képességének s megszűnésének feltételeit nem szabályozza, ezek KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. 32

Next

/
Thumbnails
Contents