Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

248 412. szára* koron túl, ha az örökösnek (a kinek t. i. érdekében a korlátozás történnék) leszármazója nem születik: a korlátozó rendelkezés hatálytalannak lenne nyilvánítandó.—• A bizottság ezen érvek, daczára a javaslat alapgondolatát, tekintettel hazai viszonyainkra, az eladósodottak ellenében is fentartani határozta; azt azonban, hogy a rendelkezési jog korlátozása hatálytalanná váljék, ha az örökösnek bizonyos életkor betöltésével, illetőleg bizonyos idő ékelte után sem születik: leszármazója, vagy a született leszármazó meghal, e ,szakaszba felvétetni határozta,•• 5 az ennek megfelelően lett szövegezve. > .. : . ... A 92. §-nál, mely a kötelesrész követelhetését kizárja azon esetben, ha a szülő leszármazójának egész törvényes örökrészét hagyja, utóörökösökül azonban ennek leszármazóit nevezi-r-indítvány ózta tott az ebben foglalt eszmének teljes elejtése azon okból, mert ez a kötelesrész, kijátszására vezetne, s mert ellentétben áll ennek fogalmával, a mely t. i. a kötelesrészt képező; vagyon korlátlan tulajdonát biztosítja, míg ellenben e szakasz a legsúlyosabb korlátozást teszi lehetővé s ezzel a kötelesrész intézményét úgyszólván tényleg megszünteti; holott e jogilag nem indokolható rendelkezést a közgazdasági érdek sem támogatja, mert ez által a vagyon egy emberöltőre kivétetik a forgalom és hitel tárgyai közül; s ez a szakasz ellentétben is áll a^ javaslat rendszerével, mert már a gyermekek életében jogosult örökösökül tekinti az unokákat, holott ezeknek, mig a gyermekek élnek, semmi örökjoggal nem kellene birniok. Felhozatott, hogy az ily irányzattól áthatott angol viszonyok is azt bizonyítják, hogy az utóöröködés'rendszere nagy földbirtokok képződésére vezet s a középosztály fejlődésének akadálya. Ezek ellenében azonban utalva lett arra, hogy a 92-ik szakasznak rendelkezése kivétel: ugyanazon szabály alól, mely a kötelesrész korlátozását rendszerint meg nem engedi, de jogilag nincs ellentétben a kötelesrészszel, mert azt csak a végrendelkezési jog olyan korlátozásának kell és lehet tekinteni, mely a családi érdek .megóvására szolgál; már pedig midőn az örökhagyó leszármazójának kétszer annyit ad, mint a mit kötelesrésze tenne és a rendelkezési korlátot a kötelesrészre jogosult örökös leszármazóinak javára állapttja meg; ez által épen a kötelesrész intézményének alapját képező családiasság követelményének felel meg. E rendelkezés, igaz, a javaslatnak nemcsak sarkalatos, de oly sajátságos része is, mely nem pusztán elméleti alapokon nyugszik, hanem saját hazai viszonyaink és jogfejlődésünk nyomán vétetett fel, de mint ilyen, a családiasság követelményeinek teljesen megfelel és oly okszerű korlátozás a gyermekek esetleges gondatlansága ellen, hogy mellette a nemzet traditiói s a legfontosb társadalmi érdekek szólanak; a magyar társadalom igényli azt, hogy a szülő,. vagyis az, a ki szerezte, gyarapította vagy gondosan fentartotta a vagyont, legalább egy nemzedékre biztosithassa azt családjában; mert azon örökhagyó, ki ezen intézményt használni fogja, azon — fájdalom! gyakorlatilag nagyon is sok esetben igazolt feltevésből indul ki, hogy gyermeke a vagyont megőrizni nem lesz képes; s épen azért, mert mi most szakítunk az ágisággal, helytelen volna mellőzni azon rendelkezést, a mely az ágiság által hatályosan el nem érhető czélt szűkebb korlátok között ugyan, de teljes hatálylyal biztosítani van hivatva, a midőn megadja lehetőségét annak, hogy a családi vagyon legalább az unokáig biztosittassék. Ez az, a mi épen ebben népünk jellemének és szokásainak megfelel; nemzetgazdasági hátrányoktól pedig nem lehet tartani, mert egyfelől az ezen szakasznak alapján tett végrendelkezések minden bizonynyal csak kivételesen s a legindokoltabb esetekben fognak előfordulni; s mert másfelöl a bizottság az örökös és az utóörökös közötti jogviszony szabályozásánál — mint alantabb említve lesz — oly rendelkezéseket vett fel, a melyek az utóörökös-nevezés által való korlátozás nemzetgazdasági hátrányait ellensúlyozni vannak hivatva. De különben is az örökhagyó, ha él is a szakasz engedte joggal, — végrendeletében gondoskodhatik arról, hogy a haszonélvezetre korlátozott gyermek esetleg még a törzsvagyon egy részének állagáról is rendelkezhessék. Az angol viszonyokra való hivatkozás nem találó azért, mert az angol utóöröklés egy-