Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

246 412. szám. A 75-ik §-t, mint új bekezdést, a bizottság a 70. §-hoz helyezte át, s e helyett egy új szakasz beiktatását fogadta el, a melyben a kielégített kötelesrészre jogosítottnak az örökhagyó tartozásáért való esetleges felelőssége a kormányjavaslat 414-ik §-ában a hagyományosokra vonatkozólag megállapított rendelkezéseknek megfelelően szabályoztatik. Szükségesnek mutatkozott ez azért, mert bár a kötelesrész kiszámításánál az örökhagyó adósságai a hagyatéki vagyon állagából levonatnak és igy rendszerint a hagyaték az örökhagyó adósságainak fedezetére elegendő alapot nyújt: nincs kizárva a lehetőség, hogy a kötelesrész kielégítése után az örökhagyónak oly új adósságai merülnek fel, a melyeket a hagyatéknak a kötelesrész kielégítése utáni maradványa már nem fedezne. Ezen fejezet többi szakaszai, a mennyiben főkép a kötelesrész biztosítását s külön elévülési határidők felállítását tárgyazzák — egyes rendelkezések tekintetében szabatositva részben újra szövegeztettek. Lényegesebb változtatásokkal lőnek azonban elfogadva a 77. és 78. §-ok, különösen azon irányban, hogy fokozottabban megvédessék azon mellőzött, kötelesrészre jogosítottnak öröklési joga, a kivel szemben öröklési joggal biró más leszármazó nem áll, s a kit, mint szülőt vagy házastársat, a törvényes örökösödés szerint az egész örökség illetne. E mellett, tekintettel a 127. új §. rendelkezésére, a 83. §. utolsó bekezdése kihagyatott, s a 81. §-hoz egy új bekezdés fogadtatott el, melyben ki van mondva, hogy a törvényes örökösödésből való kirekesztés, ha egyszersmind kitagadást nem foglal magában, kitagadás hatályával nem bir. Ugyancsak a 81. §-t módosította a bizottság azon irányban is, miszerint megállapította, hogy a kitagadás érvényességéhez szükséges, hogy az örökhagyó ebbeli akaratát végrendeletben vagy öröklési szerződésben jelentse ki. A 84. §-nak rendelkezése a 61. §. utolsó bekezdéséhez elfogadott módosításnak és a 127. új §. rendelkezéseinek figyelembevételével lön változtatva. A II. fejezet a leszármazók kötelesrészénél mindenekelőtt szükségesnek látta a bizottság, hogy a 86. §. első bekezdésében felmerülhető kételyek megelőzése szempontjából kifejezetten kimondassák, miszerint a leszármazók kötelesrészének alapjául szolgáló törvényes örökösödési rész megállapításánál az örökségnek az a része, mely az örökhagyó házastársát törvényes örökösödés folytán vagy kötelesrészként haszonélvezetül illeti, az örökségből le nem számítandó. A 88. §-t oly értelemben módosította a bizottság, hogy a 46. és következő szakaszok szerint betudás tárgyát képező adományok a kötelesrészbe akkor is beszámíttassanak, ha a kötelesrészre jogosított oly örökössel áll szemben, a ki az örökhagyónak nem leszármazója; mert az ellenkező álláspont az örökhagyónak végrendelkezési körét felette megszorítaná akkor, ha leszármazójának törvényes örökrészébe betudandó adományokat előre adott ki. A 89. §-nál, mely a kitagadási okokat állapítja meg, az 1-sö alineánál — a hamis vád bűntette mellől az, hogy az a bűnvádi eljárás megindítását is maga után vonta legyen — töröltetett, mert a hamis vádnak mint bűntettnek fogalmi minősítése a büntető-törvénykönyv 227. §-ában szabatosan és akként van megállapítva, hogy hamis vádat csak az követ el, a ki mást valamely hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével tudva hamisan vádol, vagy ellene tudva hamis bűnjeleket vagy bizonyítékokat kohol vagy állit elő. A hamis vád bűntettének tárgyi tényálladéka a tartozó kegyeletet és erkölcsi köteléket sértő öntudatos cselekvést és jellerni romlottságot tételezvén fel, ennek elkövetése, vagyis az, hogy az illető leszármazó a megbélyegző eredmény elérésére a maga részéről mindent elkövetett — elegendő arra nézve, hogy a vérségi kapcsolat szerint a felmenő utáni öröklésre egyébként alapot nyújtó viszonylat következményeivel együtt teljesen megsemmisültnek vétessék — tekintet nélkül arra, hogy a hamis vádló fellépése alapján megindittatott-e a hamisan vádolt felmenő vagy ennek élettársa ellen a bűnvádi eljárás?