Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag
412. szám. 237 •orsz. bir. értekezlet, midőn az ágiságot a jogfolytonosság nevében éíetbeléptette, épen ez ellen, az akkor már ettől eltérő alapokon fejlett rendszer ellen cselekedett, a mint ezt ezen értekezlet több tagja beismerte, kiemelvén azt is, hogy ált. polg. törvénykönyvünket minél előbb az •európaszerte elfogadott jogelvekre fektetve lesz szükséges megalkotni; s hogy a jogfolytonosság már akkor az ősiség 1848-ban kimondott eltörlésével összhangban levő rendszernek életbeléptetését tette volna szükségessé. Bizonyos az is, hogy az orsz. b. értekezletet nem magánjogi, hanem közjogi szempontok s a közvélemény nyomása vezették, a midőn homályos reminiscentiák s reménykedések sejtelmével létesítette ez intézményt, melynek család-ethicai visszásságait s perszülő következményeit igyekezett ugyan a judicatura is enyhíteni, de e törekvése nem sikerült. Nem alkudva vissza tehát az 1848-iki törvények által kimondott egyenlőséget s az ősiség eltörlését •és nem téve különbséget a honpolgárok közt: nem vehető érvül ama tán ma is nyilvánuló érzület vagy tisztulatlan sejtelem. Maga Deák Ferencz proklamálta annak idején az örökösödési jog leghelyesb megoldásának azon elvét, melyre e javaslat fektetve van. E javaslat a család fentartásáról való gondoskodásra több irányban nyújt oly módot, a mely nem ütközik a közgazdaság és jogbiztonság alapérdekeibe, s melyek mellett az ágiság által kitűzött, de általa meg nem valósitható czélt sikeresen lehet elérni. A 31—32. §-okban a fent már említett módositást, mely szerint t. i. a törvényes Örökösödésre hivatott rokonok kö\é csak a dédszülöktől leszármazókig terjesztetik ki, elfogadta a bizottság azon indokból, mert e megszorítás a családi kötelék erkölcsi alapjait nem érinti s elmenve a dédek leszármazóiig, mindent megtett az alkotandó törvény, a mit a család fogalma a legmesszebb vitt értelemben is megkíván. A házastársak törvényes örökösödését tárgyazó III. fej. 33—36. §-ainál a bizottság utalva arra, hogy e fejezet rendelkezései szorosabb összefüggésben vannak a házassági vagyonjoggal, melynél fogva a már úgyis készülőben levő munkálatnak alapelveit s azokkal szemben a kormány álláspontját ismerni szükséges: a mint már fentebb tüzetesebben kifejtetett, az igazságügyminister kijelentette, hogy: a kormány a házassági vagyonjog szabályo zásának alapjául az öröklési törvényjavaslat tárgyalására egybehivott szaktanácskozmánynak bemutatott alapelveket fogadta el; azonban a részletekre nézve is kiterjedő kötelező nyilatkozatot ezúttal még nem tehet. A bizottság által is helyeselt ezen alapelvekben meg van adva azon tájékozás, melynek alapján a bizottság a házastársak örökösödési jogát szabályozhatonak véli, — önként értetvén, hogy a tartásra nézve ugy a házastársaknak egymás iránt, mint a szülők- és gyermekeknek szintén egymás iránt fennálló kölcsönös kötelezettsége a családi- és nem az örökösödési jog körében szabályozandó. Ezek előrebocsátása után a bizottság nem lát nehézséget fenforogni a házastársak örökösödési jogának e javaslatban leendő megállapítására nézve azon feltevésben, hogy tehát -az itt elfogadandott elvek a házassági vagyonjogban is mérvadók lesznek. Ezek után kiemelve azt, hogy a külön vagyoni rendszer fentartása és a törvényen alapuló közszerzemény elvi mellőzése folytán társadalmunk egyes osztályaiban a nőkre nézvv kétségkívül oly változott helyzet fog beállani, melynél az átmenetet megalkotni s a kiegyen ütést megadni az örökjog lesz hivatva, a bizottság tanácskozásának iránypontjául a következő fökérdéseket vette: a házastársak törvényes öröklésénél a teljes egyenlőség képezze-e az' elvi alapot; nemzeti fejlődésünk eddigi irányával megegyezik-e leszármazókkal való együtte* örökösödés esetében az özvegynek oly részesítése, hogy az csak a vagyon egynegyed részére szorittassék, nem volna-e indokolt részére nagyobb hányadnak vagy épen tulajdonjogi részesi tésnek megállapítása indokolva, s hogy végül az, a mi neki adatik — feltétlenül s életfogytiglani; vagy pedig egészben vagy részben —csak özvegysége tartamára biztosíttassák?
