Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

23Ö 412. szám. A bizottság első sorban a leszármazókkal együttesen történő öröklés kérdését kívánván szabályozni, a paritás álláspontját fogadta el — abból indulva ki, hogy mivel a házasságban is egyenjogú felekként állanak a hitvestársak: a családi vagyonjogban is. ínég kell tartani az egyenjogúság elvi álláspontját, — ennek el nem fogadása visszaesést jelentene, épen a hazai jog szellemét tekintve, a mely t. i. a nőnek a házasságra lépés által adja meg a teljes cselekvési képességet. Mindenik házastársnak örökrészéül, gyermekek léte esetén tehát elvileg a vagyon egynegyedének haszonélvezete állapittatik meg, s ennek előnye abban van, hogy e változatlan hányad mindazt egységesen van hivatva pótolni, a mit eddig a házasfelek különböző czírneken s a külön társadalmi osztályokhoz képest kaptak. Nem hagyhatta, figyelmen kivül azonban azt sem a bizottság, hogy ugy hazai jogfejlődésünk, mint a természeti viszonyok szempontjából a nőnek lévén nagyobb igénye az eltartásra: ennek kiegyenlítéséül az özvegynek — leszármazókkal való együttes örökösödése esetében ezenfelül még egy további negyed haszonélvezete — azonban csak újra férjhezmeneteléig adandó; mig felmenőkkel és oldalrokonokkal szemben oly növekvő egyenlő hányadokban állapítja meg mindkét félnek örökrészét, hogy azok mellett az özvegy nőnek még további külön részesítése feleslegesnek mutatkozik. A tulajdonban való részesítést gyermekekkel szemben nem vélte elfogadhatónak a bizottság azért, mert ez ellenkeznék az örökjog leszálló természetével s a családfentartás eszméjével, a mely a gyermekek existentiájának biztosítását fogadhatja el egyedül vezérelvül. Ugyané szempontból, s tekintettel arra is, hogy a szüluk kiskorú gyermekeik vagyonának. ugy is rendszerint haszonélvezői maradnak, s hogy a szülő is, a természet változhatlan irányánál fogva ugy is sajátjából is inkább ad gyermekének: a hányadnak magasabb megállapítását a bizottság nem találta indokolhatónak. — A hitvestársi haszonélvezetnek járadékra leendő változtatása azonban megengedendönek mondatott ki oly esetben, a midőn az eddigi családi élet benső közösségének fentartása kevésbbé látszik a természeti kötelék vonzalma által biztosítottnak, s a megosztott tulajdon csak viszályokra vezethetne, — jelesül, — ha a hátramaradt házastárs. ű) házasságra lép, vagy ha a gyermekek mostohák; az örökösök kívánságára azonban e megváltásnak csak akkor lehet helye, ha e megváltást az örökösök mindannyian kívánják. Az ettől eltérő indítványok, jelesül az, hogy a fenti hányad helyett egyáltalában, vagy hogy felmenőkkel szemben tulajdon helyett is csak haszonélvezeti hányad s e mellett, mint kiegyenlítő, az eddigi özvegyi jog alkalmaztassák s ennek esetleges megállapítása minden egyes vitás esetben a bíró bölcs belátására hagyassék: a fenti okokból s azonfelül azért is mellőztettek, mert nem akarhatjuk azt, hogy mindig per folyjon le előbb azért, hogy az özvegy megtudja: mi illeti meg öt, s ily esetekben a birói arbitrium kisegítőül való alkalmazásának kimondása nem lehet az elvi alapokon nyugvó törvényhozásnak feladata. — Hasonló szempontokból nem tulajdonithatott nagyobb súlyt a bizottság azon aggályoknak, melyek a közszerzeményi jog fent vázolt s a bizottság által elfogadott elvi alapon való szabályozása ellen felhozattak; nevezetesen hangsúlyoztatott, hogy bár a külön vagyoni rendszer tagadhatlanul a jogfejlődés újabb irányának megfelel, mindamellett a közszerzeménynek oly szabályozása, illetve a törvényen alapuló közszerzeménynek elvi mellőzése, a mint azt az előterjesztett s lényegileg a bizottság által is helyeselt alapelvek tartalmazzák, az eddigi joggal szemben oly átmenet nélküli szakitásnak látszik, mely egyes osztályoknak, mint a földmivelők — kis iparosok s a városi elem jó részének felfogásába ütközik, mert ezeknél mélyen meg van gyökerezve a tudat, hogy a nő közszerző, — s ezeknél az új jog alapját képezendő házassági szerződés a legritkábban fordul elő. Ez aggodalmak nem látszottak mérvadóknak azért, mert ha valahol, ugy a házassági vagyon- és örökjog terén kívánatos s lesz is gyakorlati értékű az: «-gységes szabályozás.