Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

412. szám. 233 viszonyok alakulásának államhatalmi irányzása, ez idö szerint nálunk szükségesnek nem mutatkozik s az e téren netán létező visszásságoknak megszüntetése legelső sorban nem az általános magánjogi törvényhozásnak feladata, — s azért tekintve azon messzeható üdvös eredményeket, melyeket már az által biztosan vél elérhetni, hogy az e téren fennálló korszerűtlen jog helyébe — a létező állapotok gyökeres megváltoztatása nélkül is — a rendezett jogviszonyok uralma állíttatik, e javaslattal már is olyl epés történik államéletünk megszilárdítására, hogy azt koczkára tenni azért, mert talán nem mindenben valósítja meg azon eszményt, melynek előfeltételei különben is más téren is hiányoznak: a bizottság megengedhetőnek nem tartja.. Ez épen az erőltetett radicalismusnak lenne oly hibája, a mely végeredményében csak a legveszélyesebb conservatismusra vezetne — a mennyiben a mérsékelt s viszonylagos — tehát ma egyedül lehető haladás helyett egyelőre megvalósithatlan eszmények kedvéért mesterségesen fenhagyna oly jogrendet, jobban mondva rendetlenséget, melynek pusztító hatását épen ezen javaslat törvényerőre emelkedése van hivatva ellensúlyozni. A javaslat szerkezeti tagoltsága, logicai conceptiója és nyelvezetének —• a bizottság által is a tudományos szabatosság határáig egyszerűsített folyékonysága együttvéve mind oly előnyeit képezik, hogy azok alapján s a fentebb kiemelteknek figyelembevételével a bizottság azt általános tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadta, letárgyalta és pedig a doiog természetéből folyólag — megfontolása s vitái körébe bevonva nemcsak a különböző elméletek controvers álláspontját és más törvényhozásoknak vonatkozó intézkedéseit, hanem az ezek világában hazai joggyakorlatunk körében is felmerülő vitakérdéseket, melyek a tudomány vagy a gyakorlat nyilt problémáit képezik; — s ezek alapján hozta létre megállapodásait. Ezek közül azokat, melyekben a javaslatot változatlanul vagy önmagát magyarázó, avagy tisztán irályi módosítással találta elfogadandónak, nem véljük szükségesnek külön indokolni; — sem mindazon ellentétes kérdéseket, melyek fölvetve s megvitatva lettek ugyan, de el nem fogadtattak — e jelentésben külön reproducálni szükségesnek nem tartjuk; hanem szorítkozunk a javaslat részleteiben a bizottság által tett lényegesebb módosítások és pótlások indokolására; s ezek a következők, u. m.: Első czím: Általános határozatok. Az 1. §-nál: azon indítvány ellenében, mely e §-nak, mint az öröklési jog elméleti megkülönböztetésének kihagyását czélozta, a bizottság ennek, mint a javaslaton végig húzódó alapelvnek meghagyását, némi módosítással szükségesnek ítélte; nemcsak azért, mert a megállapított szöveget a tudomány mai állásával is megegyezőnek véli, de mert egyáltalán az ily elvi megállapitásokat szükségeseknek tartja hazánkban, hol e tekintetben tételes jog s azzal párhuzamosan fejlett tudomány és birói gyakorlat oly szilárd alapot még nem nyújt, mely a jövő jogrendszer alapelveinek törvénybeli meghatározását fölöslegessé tenné. E szakasznál egyébiránt a bizottság szükségesnek találta a javaslat 199. és 200. (kormányjavaslat: 201., 202.) §-aiban tárgyalt különleges örökösnevezési esetekre is utalni. Jelesül, midőn valaki vagyonáról határozott örökösnevezés nélkül akkép rendelkezett, hogy a megjelölt vagyontárgyakat (egyiknek ingóságait, másiknak ingatlanait stb.) bizonyos személyeknek hagyta s ez által hagyatékát kimentette vagy legnagyobb részéről rendelkezett: ily esetekben a fenti módon részesítettek (instituti ex certa re), bár a rendelkezés formája hagyományt állapitana is meg, mégis örökösöknek tekintendők — és pedig természetesen oly módon, hogy a nekik hagyott tárgyak értékének aránya képezi az örökösödés hányadát; ehhez képest az 1. §. fogalmi körének szabatossága végett e szakaszt a fentebbieknek megfelelően kiegészitendönek találta a bizottság. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. 30