Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

232 412. szám. nek felett hazai viszonyainkat, melyek szempontjából a családi vagyon korlátlan mozgósítása s gyors változása nem fér össze azon mérsékelt conservatismussal, melyet népünknek még kevésbbé megszilárdult takarékossági s családfentartó hajlamai miatt az állameszély egyik követelménye gyanánt kell érvényesíteni ezen a téren — a hol a törvényhozás a nemzet erkölcsi nevelé• sere nyiltan és magasabb indokú sanctióval hathat. Szem előtt tartotta a bizottság azt is, hogy az ősiségi viszonyoknak s egész gazdasági életünknek azzal kapcsolatosan — néhány évtizeddel ezelőtt rohamosan történt gyökeres átváltozása a történeti jogfejlődés szempontjából sem tünteti fel igazolatlannak ily átmenetnek alkotását, vagyis az utó-örökösödésnek törvényhozási fentartását és szabályozását. Hangsúlyozandónak tartja itt a bizottság, hogy, mint a végrendeletek statistikája is mutatja — népünkben a végrendelkezési hajlam kevésbbé van még kifejlődve — s igy egyelőre legalább nem lehet tartani attól, hogy az utó-örökösödésben rejlő megszorítás kiterjedtebb mérvben ott is igénybe vétetik, a hol az a körülmények által indokoltnak nem mutatkozik, s hogy az ily esetek netáni nagy számánál fogva közgazdasági hátrányai túlsúlyra jutnának azon elönynyel szemben, a mely ezen intézménytől a családfentartás terén — épen kisebb nemzeteknél — méltán várható. És ha a honpolgárok nagyobb mérvben fognának élni az utóörökös-rendelési joggal: akkor a javaslat ezen intézkedése eo ipso e tényben nemcsak elméleti, de leghatályosb politikai sanctióját is fogná megnyerni, ezzel igazoltatván, hogy az

t a mi mint irott jog adatik a nemzetnek: ennek öncselekvése által előjoggá is vált. E szempontból kiindulva s azok után, miket e jelentés fentebbi részében a jogreform egész jellegére — mint átmenetet és egyensúlyt kereső állami actióra nézve felhoztunk: a bizottság nem vállalhatná magára a felelősséget azért, hogy azt, a ki egy egész élet munkájának gyümölcsét a családfentartás magas eszméjének védpaizsa alá kívánja — az állam törvénye által segítve helyezni, ettől a törvény elzárja? Ugyané szempont alá esik a javaslatnak főkép az alapítványokra vonatkozó 128. §-a, melyben a bizottság a fenti szempontokat emelte érvényre, s kimondta, hogy azon rendelkezés, mely szerint az örökhagyó vagyona egészben vagy részben tőkésittessék (s ekként az állag a közforgalomból kivonassék), közhasznú czéloknál 35 — egyéb czéloknál pedig csak 10 évi tartamra birjon hatálylyal. A végrendeletek alaki kellékeit tárgyazó rész az, melynek terén a javaslat is fejlett tételes szabályozással— s rövid idővel ezelőtt alkotott törvénynyel állván szemben — ennek határozatait lényeges módosításoknak vetni alá — nem látszott szükségesnek, — s azon változtatások, melyek közül az egyik szerint a magánvégrendeletnél a tanuk száma három írni és olvasni tudó tanura szállíttatik le — az igy is eléggé megvédeni hitt jogbiztonság szempontjában, — a záradék és kelet kötelező alkalmazása pedig a jogbiztonság fokozottabb igényeiben találja indokolását. A végrendeleti tan egyéb részei, mint egészben új alkotások — positiv részeikben a szoros jogi logica és az aequitas közt egyensúlyt kereső jogbölcselet elveinek alkalmazásával vannak következetesen keresztülvive. Felemlitendönek tartjuk itt még azt, hogy a bizottság általános vitájában a hitbizományok kérdése behatóan tárgyaltatván — erre nézve az igazságügyminister oda nyilatkozott, miszerint az ezek mennyiségét s vagyoni állagát — az ingatlanok mívelési ágai szerint feltüntető statisztikai anyagot gyűjti s annak idején a bizottságnak rendelkezésére bocsátja, — hogy továbbá ezek kérdését külön törvénynyel szándékozik megoldani, minek folytán a bizottság ebben sem látott okot arra, hogy a törvényjavaslatot általános tárgyalás alapjául el ne fogadja. S ennek kapcsán általában — bár a bizottság nem zárkózott el annak tudata elöL hogy az örökjog mikénti rendezése a birtokviszonyok, a társadalmi vagyonmegoszlás kérdéseire tényező hatást gyakorol, mégis azon meggyőződésben van: miszerint a vagyonmegoszlási