Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

230 412. szám. Leszármazók nemlétében a házastársak törvényes örökrésze valóságos tulajdonban — de a velük együtt öröklésre hivatott rokonok rokonsági fokozatához képest emelkedő hányadban állapíttatott meg. A betudás tana a tárgyalás alatti javaslatnak oly üdvös újítást tartalmazó részét képezi hogy az a többi tételes törvényhozással szemben is elismerésre méltó nóvumot képez s jogbölcselmi alapelvét az Örökhagyó azon tényében találja, mely szerint gyermekének gazdasági önállóságát kívánta adományával megadni, —- azonban viszonyaink méltatása mellett szükségesnek mutatkozott az adósságfizetésekre fordított összegeknek betudása is, mi által a javaslat egyrészt a családtagok közti részesedés egyenlőségét s másrészt a társadalmi erkölcsök helyes iránybani fejlesztését is kívánja elérni. Az örökségröli lemondást tárgyazó részébe a törvényjavaslatnak a bizottság több irányban megszorító intézkedéseket vett fel. Ezek után áttérve a kötelesrési rendszerére — a bizottság egészben véve azon álláspontot tette magáévá, mely szerint a kötelesrész kiadását vagy kiegészítését lehetőleg biztosítani kívánta, ugy azonban, hogy — bár a kötelesrész rendszerint a hagyatéki vagyonnak az örökhagyó haféüakori értéke alapján állapítandó meg, mindamellett a betudás tárgyát képező adományok a hagyatéki vagyon értékéhez hozzászámitandók; — ajándékozások esetében pedig azok, kik az ajándékozáskor is kötelesrészre jogosítottak voltak, de legkivált a leszármazók (a tüzetesen körülirt esetekben) követelhetik, hogy kölelesrészük a hagyatéki s az elajándékozott vagyonrészek együttes értéke szerint szabassék ki, — hogy ennek kiegészítése végett a hagyományok leszállittassanak — s hogy a megajándékozottak s ezek örökösei is nekik az ajándéktárgy értékéig szavatoljanak. — A kötelesrészhezi jog érvényesithetése a jogosítottak érdekeinek megóvására elégséges elévülési határidőhöz köttetett. Nagyobb elvi vita tárgyát képezte azon kérdés, hogy a kötelesrészre jogosított csak követelési jogot nyerjen-e, avagy mint örökös kötelesrészének természetben való kiadását követelhesse? Ez utóbbi nézet mellett felhozatott némely törvényhozási művek (a franczia, olasz és szász polg. trkv. stb.) intézkedése s mint nemzeti érdek azon szempont, miszerint a birtokos osztály számának szaporítása kívánatos; a pénzbeli kielégítés az örökösöket adósságok felvételére s a birtok kényszerű eladására viszi. Ezek ellenében a bizottság többsége állást foglalt a mellett, hogy a kötelesrész ne természetben, hanem — miként a javaslat is a fennálló gyakorlattal egyezőleg tervezi: pénzben legyen követelhető; az örökösök azonban — ha ugy akarják — természetben is kiadhassák; — s ezen álláspont mellett szem előtt tartotta azon közgazdasági hátrányt, melyet a birtokok túlságos elaprózása s a kellő befektetésre nem képes kisbirtokok szaporítása vonna maga után s az eladósodás veszélye ellen nyomatékkal vél utalhatni azon rendelkezésre, mely szerint a természetbeni kiadás az összes örökösök beleegyezése esetén így is megengedtetik; — hogy a birói gyakorlat is, daczára annak, miként az id. törvénykezési szabályokban a kötelesrész kifejezetten törvényes osztályrésznek van mondva, a törvényes osztályrésznek pénzbeli kiadását fogadta el; mert birtokstatistikánk sem szolgáltat bizonyítékot a birtokok kényszerű megosztására czélzó ily törvényes intézkedés szükségessége mellett; de különben is — s a törvényjavaslat indokolásában felhozottak mellett — fősúlyt fektet a bizottság arra, hogy a kötelesrészre szorítás, sőt gyermekek létezése esetében általában a végrendelkezés is aránylag még oly ritkán fordul elő, hogy a kötelesrésznek természetben, vagy pénzben való kielégítése, a birtokviszonyok alakulására döntő súlylyal ugy sem bir. A kötelesrészre jogosultság körének meghatározásánál helyesli a bizottság, hogy eddigi jogunkkal megegyezőleg a lemenőket s szülőket — de ez utóbbiakat csak lemenők nemlétében — s ezeken felül és ezekkel concurrálólag a hátrahagyott házastársat illesse kötelesrész. Helyesli a bizottság a törvényjavaslatnak azon rendelkezését is, a miképen az a leszármazók és a szülök kötelesrészének mérvét megállapítja; — ellenben a házastársak kötelesrészénél figye-