Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-412. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, "az öröklési jogról" szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

• \ • I 412. szám. 227 reformkérdések oly hosszú sorozata tűnik fel, hogy ezek közepette a magánjogi törvénykönyv — bár részleges megalkotásának elejtése egyértelmű lenne az egész magánjogi codificatiónak évek hosszú sorára való elodázásával. E körülmény már egymagában véve is teljesen jogosultnak tünteti fel azt is, hogy hazai magánjogunknak még codificálatlan részei közül épen az örökjog legyen az, mely- ily módon a legelső sorban alkottassék meg. Ennek intézményeivel gyakorolhat a törvényhozás a népéletre közgazdasági tekintetben is közvetlen átalakitó befolyást, akkor, a midőn a kötelesrész, a helyettesítések, az oldalrokoni öröklés rendjének és körének megszabását s a hitvestársak öröklési jogának törvényhozási szabályozását eszközli. A magánjog kérdései közül épen ezek azok, melyekkel fentérintett természetüknél fogva is a nemzet, s a társadalomnak a jogi meggyőződések képzésére ható elemei, mondhatni évtizedek óta legbehatóbban foglalkoztak s a kor nagy elvi harczai itt, nálunk is .e kérdések körül megvívattak, — ugy, hogy ezek terén a törvényhozás kétségtelenül a legelökészitettebb talajra talál. Ezen előzetes elvi kérdést ekként megoldva, további választ azon kérdésre kell adnunk, hogy ezen alapon már most a beterjesztett törvényjavaslat mennyiben felel meg czéljának: megóva látjuk-e ebben a múlt jogának azon öserejét, mely ennek történeti institutióiban annak idején, mint korszükség érvényesült, s át van-e ez hatva a nemzeti nagy átalakulás szelleme s korunk élő jogi meggyőződése és a czélok tiszta tudata által akkép, hogy midőn egyszerre századok régi alkotásait zárja le: egyszersmind biztos alapjait rakja le új, hosszú életre szánt életerős fejlődésnek s a jogrend azon szellemének, a mely hogy köz- és magán-életünket áthassa, ma e codex által is megvalósítandó elsőrangú állami érdeket képez? , E szempont szükségessé teszi első sorban megvizsgálását a javaslat rendszerének. Gzélja lévén a nemzet egészét érdeklő örökjogi intézmények terén alkotni meg a jogbiztonságot: keretéből ki lőn hagyva a hitbizományok és a' főpapok utáni öröklés joga, — és pedig azért, mert ezek speciális természetűek lévén, bár ezeknek — főkép a hitbizományoknak fontossága — közgazdasági tekintetben szintén elsőrangú, — az ezekkel kapcsolatos nagy horderejű politikai vonatkozások szükségessé teszik, hogy külön mérlegeltessenek s azért az egész örökjogi javaslat sorsát a hitbizományok kérdésével a bizottság nem tartotta czélszerűnek összekötni s attól függővé tenni. A mi a javaslat terjedelmesb voltát s azt illeti, hogy az számos, a szorosan vett örökjog keretén túl menő elvi rendelkezéseket is tartalmaz: ennek magyarázatát abban találja a bizottság, hogy általános polgári törvénykönyvünk egyáltalán nincs, sőt annak még általános része sincs megalkotva; a judicatura is nélkülözi az egységes alaponi fejlődést; — ezekből kifolyólag már most épen ezen rendszeres magánjogi törvényalkotás lesz hivatva majd a további fejlődésnek megadni az itt elfogadott irányt. További és legfőbb kérdés aztán, hogy ily rend- és módszer mellett mik a vezérelvei azon újitásoknak, melyekben a javaslat az eddigi jogtól eltér, szóval mik a szerves reformok, melyek intézményeinket e javaslatban érintik? E kérdéssel szemben szükségesnek véljük a javaslat alapvető intézkedéseit s a bizottságnak ezekre tett elvi fontosságú módosításait itt röviden egybefoglalva összegezni, hogy ekként az örökjog egész rendszere azon elvi keretben, a melyben az az eddigi jogtól eltér, általában feltüntetve legyen. A mi a törvényes örökösödést illeti, melyben a családethicai szempontoknak legkivált kell érvényesülni: legelső sorban megoldást kivánt és nyert azon kérdés, hogy a régi jognak azon maradványa, mely az Öröklés tekintetében egyrészt a személyek közt nem szerint (fi- és leányág) s másrészt és legkivált a javak közt, ezek ági vagy öröklött és szerzeményi voltára vonatkozólag különbséget tön, — fentartassék-e továbbra is? A bizottság nem vezettette ugyan ma iát az ősiség ellen felhozatni szokott indokok által, a mennyiben természetesen az ősi és öröklött