Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-410. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a Kormányelnök ur által beterjesztett, "a Suez-csatorna iránt Konstantinápolyban 1888. évi október hó 29-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

222 410. szám. 410. szánt. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a Kormányelnök ur által beterjesztett, „a Suez-csatorna iránt Konstantinápolyban 1888, évi október hó 29-én kötött nemzetközi egyezmény beezikkelyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Az ezen törvényjavaslatban foglalt szerződésnek czélját és tartalmát világosan jelzi az egyezménynek első ezikke, mely meghatározza, hogy a Suez-csatorna, háború ép'ugy, mint béke idején minden kereskedelmi vagy tengeri hajónak, lobogó különbsége nélkül, mindig szabad és nyitva lesz, hogy a csatorna ezen szabad használatát a szerződő felek meg nem t támadják és a csatorna az ostromzár jogának soha sem fog alávettetni. Ezen szerződés létrejöttét hosszú tárgyalások előzték meg, melyek ugy a diplomatiai, mint a nemzetközi jog kifejlődése iránt érdeklődő tudományos világot nagy mértékben foglalkoztatták. Már 1869-ben, a Suez-csatorna megnyitása után felmerült azon kérdés, miként lehetne ezen nagy közlekedési utat semlegesíteni oly czélból, hogy annak szabad használata minden körülmények között valamennyi nemzet számára biztositva legyen? A kérdés megoldása annál kívánatosabbnak mutatkozott, minél inkább léptek előtérbe a nagyhatalmak között e téren fennálló bizonyos érdekellentétek. Ennek következtében az angol kormány 1883. január 3-án kelt körjegyzékében az érdekelt hatalmaknak e tárgyban tartandó közös tanácskozmányát hozta javaslatba. Ezen körjegyzék alapján lett kiküldve azon nemzetközi bizottság, mely 1885. márczius 30-án Parisban összegyűlt. A bizottság 16 ülésben tárgyalván az ide vágó kérdéseket, előzetes egyezményt fogadott el, mely a hatalmakkal hozzájárulás végett közöltetelt. Két Irány állt egymással szemben ezen tárgyalások folyamán. Az egyik, melyet Anglia és részben Olaszország képviselt, tisztán a szabad hajózás kimondására kivánt szorítkozni, a nélkül, hogy a nemzetközi határozmányok bármely sanctióját szükségesnek látta volna. A másik irány, melyet első sorban Francziaország képviselt és melyhez monarchiánk is csatlakozott, valamely ellenőrző közös orgánumot óhajtott létesíteni és megengedni kívánta azon kívül, hogy a port-saidi és suezi torkolati kikötőkben minden hatalom két-két hadi hajót állomásoztathasson. Több esztendeig tartó újabb tárgyalások után ezen utóbbi felfogás lett a győztes, mint az a jelen egyezmény VII. és VIII. czikkeiből is kitűnik. A véglegesen megállapított szerződés valamennyi hatalom által 1888. október 29-én Konstantinápolyban lett aláírva.