Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357.szám. 431 mely tetemes gazdasági kárt okoz, másrészről ügy elembe vétetett, hogy a biztosíték nyújtásának több módja álljon rendelkezésre, s igy az túlságosan meg ne nehezíttessék. A javaslat tehát e ponton nem oly merev, mint az 1874-iki ápril 20-iki belga törvény {11. ezikk) és a belga javaslat (I. k. 170. §.), melyek szerint a biztosíték csak készpénzben adandó. Eltér a franczia javaslattól (Demole-féle, 131. §.) is, mely szintén csak készpénzben, bankjegyben és értékpapírokban engedi a biztosítékot letenni. A javaslat inkább az osztrák és német perrendtartás rendelkezéseihez csatlakozva, de az eddigi gyakorlatnak is megfelelöleg különös tekintettel gazdasági viszonyainkra, a jelzálogi bekebelezést is a biztosíték adásának eszközévé jelölte ki. Eltért a német birodalmi perrendtartástól annyiban, hogy az ingó zálogot kizárja a biztosíték eszközei közül, mert a legtöbb esetben ezen mód nem is vétetnek igénybe, miután a bűntettesek legnagyobb része hazánkban oly értékes ingó tárgyakkal, melyek biztosí­tékul szolgálhatnának, nem is bir, de másrészről azok értékének megállapítása, kezelése és értékesítése sok nehézséggel jár. A jelzálog tekintetében szükséges volt a pupillaris fedezetet követelni, mert a nélkül az ingatlanra bekebelezett zálogjog a kívánt teljes biztosságot nem nyújtja. Ama kivételből, hogy fizetésre kell szólni minden jelzálogilag biztositott nyilatkozat­nak, vagy kezeslevélnek, önként következik, hogy abban meghatározott készpénzbeli összegnek arra az esetre való fizetése kötelezendő, ha a terhelt a szabadlábra helyezés feltételeit megsérti (233. §.), és igy a biztosítéki összegnek haladéktalan behajtása lehetővé teendő. Annak meghatá­rozása, hogy melyik mód szerint nyujtassék a biztosíték, a bíróság belátásától függ. De ha a bíró­ság feladata is a relatív biztonság szempontjait mérlegelni, semmi esetre sincs joga a biztosíték adást megnehezíteni és esetleg a felajánlott készpénz helyett például ugyanannyi összegre jelzálogi biztosítást követelni. A javaslat szerint közömbös az, hogy a terhelt, vagy helyette más harmadik személy ad-e biztosítékot. Mindazáltal a megszökés valószinűségének, vagy valószinűtlenségének mérlegelésénél különös figyelembe kell venni, hogy nem fogja-e a terhelt inkább jótevőjét megkárosítani, mintsem hogy — a bűnvádi eljárás következményeinek alávesse magát. A biztosíték összegének megállapítása a javaslat szerint a biró belátásától függ. Ma már nincs is újabb törvényhozás, mely a franczia >code d'instruetion criminelle«-nek hazájában is eltörölt rendelkezését a biztosítéki minimum, vagy maximum meghatározása tekintetében magáévá tenné. Nem akarja a javaslat, hogy a gazdagok kiváltsága legyen a biztosíték mel­letti szabadlábra helyezés. Ezért czélzata az, hogy a terhelt vagyoni helyzetéhez arányosan állapittassék meg a biztosítéki összeg, bár nem oly túlhajtott értelemben, hogy akkor, ha vala­kinek öt forint értéke van: ehhez arányosan kelljen a biztosítéki összeget megállapítani. A biró tapintata a vagyoni álláson kivül mindig kellő figyelembe fogja venni a terhelt személyes megbízhatóságát, ugy, hogy a javaslat szelleme szerint csak a teljesen megbizhatlanók és a teljesen vagyontalanok lesznek a biztosíték melletti szabadlábra helyezés kedvezményéből kizá­randó!;. b) A biztosítékot mindig az eljárás szakához képest a bíróságnál kell megajánlani. Nyomo­zás és elővizsgálat idején tehát a vizsgálóbírónál, a per későbbi szakában a vádtanácsnál és itélő­biróságnál kell az ajánlatot megtenni. De azért, ha a királyi ügyészségnél, vagy a főtárgyalási elnöknél ajánltatik meg a biztosíték, a kérelem el nem utasítható, hanem elfogadandó, illetve jegyző­könyvre veendő és az illetékes bírósághoz teendő át. A biztosíték elfogadása, ugy neme és ösz­szege tárgyában a javaslat szerint csak a társas bíróság határozhat és pedig az eljárás szakához képest vagy a vádtanács, vagy az itélőbiróság. De a per minden szakában kötelessége a bíróságnak a kir. ügyészséget meghallgatni és magától értetik, hogy az egyes érdekletteket akár szóval, akár Írásban a szükséghez képest szintén meghallgathatja.

Next

/
Thumbnails
Contents