Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 429 nem ugy tekinti, mint ha azzal a bűnvádi eljárás terhe alól teljesen felszabadult volna. Lényegére nézve a javaslat is elfogadta a szabadlábra helyezés után alkalmazható ez enyhébb természetű kényszereszközt, csupán az alak tekintetében tért el. Megengedi ugyanis, hogy a biró a fogadalom helyett, mely ugyan chablonszerűségénél fogva rendszerint hatálytalan, de néha mégis lélektani kényszerhelyzetet idéz elő, hasonló tartalmú meghagyást intézhessen a szabadlábra helyezetthez, mely esetben kötelessége a meghagyás megszegésének következményeit is megmagyarázni. A javaslat is facultativvá teszi a meghagyást, miből következik, hogy csak ott alkalmazandó e kényszereszköz, hol erre mulhatlanul szükség van. Alig kell megjegyezni, hogy e meghagyásról jegyzőkönyvet kell felvenni, mert különben nem volna írásbeli alapja az újabb fogságba helyezésnek. 4. Biztosíték (230—234. §§.). Ha az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság csak mint szükséges rósz foglal helyet a bűnvádi eljárás keretében: akkor elutasithatlan kötelesség oly eszközökről gondoskodni, melyekkel az előzetes fogvatartás czélja elérhető, a nélkül, hogy valaki személyes szabadságától megfosztassék. Sok esetben nem pótolhatja az előzetes fogvatartást semmi, de ismét sok esetben bizonyos mérvű vagyoni kötelezettség elvállalása teljesen- mellőzhetővé teszi azt. Nyilvánvaló, hogy bármely vagyoni kötelezettség sem képezhet biztosítékot arra nézve, hogy a terhelt össze ne beszéljen társaival, a tanukkal, szakértőkkel, vagy hogy bizonyos nyomokat, bűnjeleket el ne távolitson, meg ne változtasson stb. De viszont, ha valaki saját, illetve családja megélhetésére alig nélkülözhető összeget köt le előzetes fogvatartása pótlásául, arról fel nem tehető, hogy megszökéssel, vagy elrejtőzéssel koczkáztassa tán egész életén keresztül gyűjtött vagyonát, Nem szorul tehát bővebb fejtegetésre, hogy ha az előzetes fogvatartásnak szökés gyanúja az oka, akkor a custodián kivill van még más biztosítási eszköz is, mely a kitűzött czélnak megfelel. A legrégibb időtol fogva napjainkig elismerték annak igazságát, hogy az előzetes fogvatartás nem minden esetben nélkülözhetlen biztosítási eszköz, és minél nagyobb becsben részesült az egyéni szabadság, annál tágabb tere volt a biztosíték melletti szabadiábra helyezésnek. Már az xíjabb római jog elvül állította fel, hogy még a legsúlyosabb büntetendő cselekmény esetében is megkíméltessék az előzetes fogvatartástól ama vádlott, ki kezest állítani kész, sőt a >personae illustres*-éknél megelégedtek a »cautio iuratoria«-val is. A középkori jogok is elismerték a biztosíték melletti szabadlábra helyezést és csakis az inquisitiorius per, mely az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot, mint vizsgálati eszközt és a terhelt beismerésének könnyebb kicsikarására vezető módot fogta fel, szorította meg a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést. Valódi haladást egyébiránt e területen még a bűnvádi eljárás-reformkorszaka sem mutat fel, mert hisz a legkevésbbé szabadelvű és az egyéni szabadságot a legsértőbb módon korlátozó irányt épen a franczia >code d'instruction ciminelle« képviselte, mely minden bűntett (crime) esetében kizárta a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést és a vádaláhelyezés és az esküdtszéki főtárgyalás közti időszakban, kötelezővé tette a fogvatartást. Ennek léuyeges befolyása volt a német particularis törvényhozásra, és e kérdésben csak a legújabb korban indult meg nagyobb arányú reformmozgalom. A külföldi törvényhozások közül — mint a fentebbi részletes ismertetés mutatja — több még ma is kizárja bizonyos súlyos cselekmények esetében a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést. A javaslat álláspontja sem jelent radicalis reformot, mert általában kötelezővé a biztosíték melletti szabadlábrahelyezést nem teszi, de méltán sorakozik a legszabadelvtíbb törvényhozások közé, mert még a legsúlyosabb cselekmények esetében sem zárja ki a biztosíték •melletti szabadlábrahelgezést. A mai jogállapottal szemben, mely szerint már az öt évi börtönt meghaladó büntetéssel sújtott cselekmények esetében meg van tiltva a biztosíték alkalmazása, ez valóban nagy haladás. Ama reformkövetelmény iránt, hogy általában minden büntetendő cselekmény esetében kötelezővé tétessék a biztositék melletti szabadlábrahelyezés, még a legújabb franczia és belga javaslatok is tartózkodó álláspontot foglalnak el. Ama néhány csekélyebb srilyú cselekmény kivételével,
