Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

348 357. szám. értő pótolhatlanná válik, mert kellő időben más nem áll rendelkezésre. Figyelembe veendő még az is, hogy az igazságszolgáltatást lehetetlen kitenni ama veszélynek, hogy a szakértők tetszésétől függjön a bűnvádi ügy megítéléséhez nélkülözhetlen szakértői szemle foganatosithatása. Legigazságosabbnak látszik tehát a hannoveri és német birodalmi perrendtartás felfogása, mely bizonyos feltétetek mellett teszi kötelezettséggé a szakértői közreműködést. A javaslat e perrendtartások irányát követve, nem mondja, hogy általában minden ember, ki valamely szakmához ért, köteles szakértőként közreműködni. A ki pusztán kedvtelésből foglalkozik valami szakmával, vagy a ki már nem gyakorolja azt, az nem kötelezhető szakértői közreműködésre. A javaslat két csoportot állit fel, a melyhez tartozó személyek a szakértői közreműködést meg nem tagadhatják. Az első csoportba tartoznak azok, a kik a bíróság rendes szakértői közé vannak felvéve, a második csoportba tartoznak azok, a kik a szakmát keresetképen gyakorolják. Az első kategóriához tartozók kötelezettsége nem szorul bővebb indokolásra, mert az, a kit a biróság a rendes szakértők közé iktat, és ki e feladatra vállalkozik: joggal kényszeríthető a szakértői közreműködésre. A második csoport kötelezettsége szintén indokolt, mert attól, ki keresetképen gyakorol bizonyos tudományos, művészeti vagy iparos foglalkozást, elvárhatja az állam, hogy szolgálatait az igazságszolgáltatásnak is rendelkezésére bocsássa. A javaslat szövege ama vitákat, mely ek a német perrendtartás szövegében használt > Ge werbe<, >öffentlich bestellt< kifejezések közül kifejlődtek, kizárja. A >kereset« criteriumát az képezi, hogy valaki tudományával, művészetével, iparával, vagy egyéb képességeivel a közönség szolgálatára készen áll, de azért nincs mentessége annak sem, a ki megválogatja, kinek álljon rendelkezésére. A festő vagy zenetanitó pl., ki nem mindenkinek felszólítására vállalkozik festésre vagy tanításra, a szakértői közreműködést meg nem tagadhatja, mert a közönség egy részének mégis szolgálatára áll. Mindkét kategóriához tartozó személyek azonban megtagadhatják a közreműködést, ha a tanukötelezettség alól mentesek. A mentességi okot szükség esetén be kell bizonyitaniok. Hogy közhivatalnok nem alkalmazható szakértőül, ha azt a fölöttes hatóság ellenzi: indokát a közszolgálat érdekeinek megóvásában leli. 6* A szakértők ellen alkalmazható rendbüntetés. Gondoskodni kellett arról is, hogy a szakértői közreműködés megtagadása kellő büntetéssel legyen sújtható. E megtagadás több alakban fordulhat elő. Megtörténhetik ugyanis, hogy a szakértő sem meg nem jelen az idézésre, sem be nem küldi véleményét; vagy megjelen ugyan, de véleményt adni vagy leletet teljesíteni vonakodik, vagy végre az esküt nem akarja letenni. Mindezen esetekben a szakértő az okozott költségekben és 100 frtig, ismétlés esetében 300 forintig terjedhető pénzbüntetésben marasztalandó el. Első sorban pénzbüntetés van meghatározva, mert túlzott szigor volna a szakértőt — ki nem oly pótolhatlan, mint a tanú — azonnal szabadságvesztés-büntetéssel sújtani. De ha a pénzbüntetés be nem hajtható, indokolt ennek átváltoztatása elzárásra, mert különben vagyontalan szakértőre nézve a büntetésnek nem volna hatálya. Mellőztetett a szakértő elővezettetése, mert eltekintve a szakértő helyettesithetésétől, a fenti kényszer folytán eljáró szakértő működésétől nem sok eredmény várható. • A büntetés elengedése és a felfolyamodás tárgyában a 127. §-ra vonatkozó indokolás nyújt felvilágosítást. 7. A szakértő esküje és a szakértő tanú. A szakértő esküje, mint a lelet és vélemény hitelességének főbiztositéka, ezeknek egyúttal mellőzhetlen kelléke. A szakértő tehát — kivéve azon esetet, midőn állandóan van alkalmazva és ily minőségben már esküt tett — mindig köteles esküt