Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám 349 tenni arra, hogy észleleteit hiven és véleményét részrehajlatlanul legjobb tudomása és lelkiismerete szerint fogja előadni (164 §.). A kivételként emiitett esetben elegendő, ha a biró a szakértőt ily minőségében már tett esküjére figyelmezteti. A figyelmeztetés alakja a biró belátásától függ, de tanácsos, hogy ne csak a biró, hanem maga a szakértő fejezze ki a letett esküre való hivatkozást. Bár a javaslat akkor, midőn e kivételt megállapította, abból indult ki, hogy az eskü halmozottságát kikerülje, mégis ha a biró véletlenül a már letett hivatalos eskü daczára újra esküt vesz ki a szakértőtől, ez a szakértő működését nem fogja érvénytelenné tenni. Kérdés az, hogy eskü helyett lehet-e ünnepélyes fogadalmat tenni (150. §. 2. bekezdés)? Ez irányban nem tartotta a javaslat szükségesnek az »expressis verbis* való intézkedést, mert ha a szakértő vallásának tanai szerint az eskütől el van tiltva, meg kell elégedni a hitelesség lehető biztositékával, vagyis a javaslatban az esküvel egyenlő hatályúnak elismert ünnepélyes fogadalommal. Mindazáltal czélszerííen jár el a biró, ha oly esetben, midőn a szakértő könnyen helyettesíthető, az eskü megtagadása miatt tett kifogásra a szakértőt mellőzi. Nagy controversia tárgyát képezi ugy az elméletben, mint a külföldi judicaturában a tanú zási és szakértői eskünek egymáshoz való viszonya. Minthogy a két bizonyítási eszköz egymástól különbözik: természetesen az eskü tartalma is eltérő. Már most az a kérdés, hogy ha a tanú egyúttal szakértőnek is tekintendő, vagy ha a szakértő egyúttal tanú szerepet is ölt: ugy melyik eskü, vagy mindkettő teendő-e le ? A német perrendtartás (85. §.) az első positiv jog, mely a szakértő tanú fogalmát felállította. * Az indokolásban elő van adva, hogy sok vitának lesz eleje véve, ha kimondatik, hogy azon tanú, ki a múltban történt tényekről vagy állapotokról szakértelmet igénylő tanúságot tesz, valóságos tanúnak tekintendő. A szakértő és szakértő-tanu között a belső különbség az indokolás szerint az, hogy a szakértők, mint birói segédek (als Gehülfen des Richters) mindig tényekből következtetéseket vonnak, a szakértő-tanu pedig saját tapasztalatait mondja el. Szembetűnő e megkülönböztetés hiányossága, mert egyrészről szakértőnek sem kell mindig következtetést vonni a tényekből, másrészről a szakértő is saját tapasztalatát és észleletét mondja el. A szakértő-tanu fogalmának a német perrendben foglalt megállapítása és indokolása azon controversiára, midőn a tulajdonképeni szakértői és tanuzási szerepkör egymást szeli: nem derít világot. A fölött senki sem kételkedik, hogy a szakértelem a tanuzásnál is fontos szerepet játszhatik, a nélkül, hogy a tanú ezen jellegét elvesztené. Ha A. csak annyit lát, hogy kép függött a falon, 5. pedig meg tudja mondani, hogy a kép sixtini Madonna utánzata volt, ugy B. mindenesetre szakértelménél fogva többet tud mondani, mint A., de azért e szakértelemmel tett tanúsága nem fosztja őt meg tanujellegétől. A mi kétséges — ez az: mily ismérvek szükségesek ahhoz, hogy a szakértő-tanu egyúttal szakértőnek, és viszont a szakértő, tanúnak is legyen tekinthető. A német Reichsgericht judicaturájából (III. büntetőtanács 1880. május 8., Entsch. II. 154., 156. lap, továbbá II. büntetőtanács 1880. október 26. Rechts. II. 393. lap) azon elvet lehet levonni, hogy azt, a mit a szakértő a bűnvádi per tartama alatt szakértői minőségben észlelt, szakértő és nem tanuzási esküvel kell megerősíteni. De hogy ezzel a kérdés nincs megoldva: John utal az első büntetőtanácsnak 1880. deczember 22-én (Rechts. II. 665. lap) hozott eltérő határozatára. Az érdekes eset a következő: * 85. §. »Insoweit zum Beweise vergangener Thatsachen oder Zustande zu derén Wahrnehmung eine besondere Sachkunde erforderlich war, saehkundige Personen zu vernehmen sind, kommen die Vorschríften über dön Zeugenbeweis zur Anwendung «