Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 427 nak, minthogy egyszerre csak egy hóval hosszabbithatja meg a vizsgálati fogságot. Ezt azonban ismételheti annyiszor, a hányszor a szükség indokolja, de minden alkalommal a leggondosabban kell mérlegelnie azt, hogy indokolt alapja van-e a vizsgálati fogság további kiterjesztésének. Mellőzhetlennek találta ellenben a javaslat a 213. §. harmadik pontja alapján, azaz a collusio veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogság tartamának maximumát meghatározni. Bármennyire feltehető is, hogy a hazai bíróságok a collusio veszélyének megállapításánál nyomós adatokat, jelenségeket és lehetőleg külső tényeket fognak követelni, mégis annyi függ e téren a subjectiv felfogástól, hogy már a fogalom tárgyias israérveinek hiányossága parancsolja, hogy kötelező szabály vonja meg a collusio veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogság tartamának határát. De másrészről az ez ok miatt elrendelt vizsgálati fogság tartama legnagyobb részében, az eljárásra hivatott hatóságok tevékenységétől, vagy hanyagságától is függ, következőleg az időpont tüzetes meghatározása egy újabb kényszerítő eszköz arra, hogy lehetőleg gyorsan gyűjtsék össze és vegyék íel a collusiótól féltett bizonyítékokat, mert különben a meghatározott idő elteltével ipso iure megszűnik a vizsgálati fogság. Az 1873-iki osztrák perrendtartás a collusio veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogságtartamának szintén határt szabott, midőn 190. §-ában kimondja, hogy ez rendszerint 2 hónál tovább nem tarthat. Csak rendkivül fontos okokból és különösen hosszantartó elővizsgálatok esetében engedheti meg a főtörvényszék, hogy eme vizsgálati fogság az elfogatás napjától számított három hóra meghosszabbíttassák. A tudományos kritika túihossziínak tartja az időközt, meddig a collusio veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogság Ausztriában tarthat. Főleg azt támadták meg, hogy a rendszerinti tartam maximuma két hónapban állapíttatott meg. A gyakorlat meg is mutatta, hogy ez rövidebbre szabható. A javaslat azért el is tért annyiban az osztrák törvény rendelkezéseitől, hogy nem két, hanem csak egy hónapban állapija meg a collusio veszélye miatt elrendelt vizsgálati fogság rendszerinti tartaminak maximumát. Ha az egy hó eltelt és nincs fontos ok a kiterjesztésre: akkor a vizsgálati fogságot azonnal meg kell szüntetni. De ha nyilvánvaló, hogy előbb az ügy természeténél fogva az elővizsgálatnak ama részét, mely a collusio veszélyével kapcsolatban áll, befejezni nem lehetett: akkor vagy a kir. ügyészség vagy a vizsgálóbíró indítványára, a vádtanács további két hóra meghosszabbíthatja a vizsgálati fogságot, de a latartóztatás első napjától számított három hó elteltével eme vizsgálati fogságot meg kell szüntetni. A tartam maximuma tekintetében általában nem tértel a javaslat az osztrák perrendtartástól, mégis lényeges a különbség, mert a javaslat szerint egy hó elteltével a vádtanácsnak kötelessége szigorú megítélés tárgyává tenni a vizsgálóbíró eljárását és igy bizonyára iparkodni fog a vizsgálóbíró mindenütt, a hol csak leküzdhetlen akadályok nem gátolják a collusiónak kitett bizonyítékokat felvenni, illetve az egész elővizsgálatot befejezni. EiőnyÖsebb tehát, inkább a rendszerinti tartam maximumát rövidebbre szabni és az egyes hiró hatásköre alól kivenni a határozathozatalt, mihelyt hosszabb ideig van szükség eme vizsgálati fogságra. A vádtanácsjak nagyon kivételes esetben szabad a meghosszabbítás jogával élni, mely kötelességére az oknak »fontos< jelzővel való ellátása figyelmezteti. 2. Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság megszüntetésére jogosult hatóságok (228. §.). Ama visszásságokon okulva, melyeket a franczia code d'instruction criminelle-nek a mandat de dépőt és a mandat d'arrét megszüntetésére vonatkozó, fentebb ismertetett rendelkezései eredményeztek, czélszerűnek mutatkozott a vizsgálóbíró által elrendelt letartóztatás, vagy vizsgálati fogság megszűnte tését első sorban nem a vádtanácsra, hanem a vizsgálóbíróra bizni. Ha joga van a vizsgálóbírónak elrendelni a letartóztatást, vagy a vizsgálati fogságot, akkor ennek szoros logikai folyománya az is, hogy a megszüntetésre is joggal birjon. Mihelyt tehát a vizsgálóbíró úgy találja, hogy sem büntethető cselekmény nem forog fenn, sem a letartóztatott ellen elegendő gyanuok nincs, vagy a szökés, illetve collusio veszélye megszűnt, vagy ha a vizsgálati fogság tartamának maximumát elérte: akkor megszünteti az előzetes letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot. Teljesen közömbös eme jogkörre 5i*