Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

426 357. szám. III. Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság megszüntetése. (226—234. §§.) 1. Ama két általános szabály, melyet a javaslat 226. §-a tartalmaz, nagy horderővel bir, mert ezeknek jól felfogott értelmezése van hivatva megakadályozni azt, hogy az előzetes letartóztatás vngy vizsgálati fogság tartama ok nélkül hosszúra nyúljon. Midőn a javaslat imperative kimondja, hogy az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság azonnal megszüntetendő, mihelyt az elrendelés oka megszűnt, ezzel kötelességökké teszi az eljáró hatóságoknak, hogy az ügy minden újabb fejleményében gondosan mérlegeljék a körülményeket és hivatalból helyezzék szabadlábra azt, kinek további fogvatartása szükségtelen. Ha kiderül, hogy büntetendő cselekmény nem forog fenn, vagy a letartóztatottat nem terhelik nyomatékos adatok, ha a szökés, vagy collusio veszélye megszűnik, ha elfogadható biztosíték helyettesitheti a fogvatartást: azonnal vissza kell adni az előzetesen fogva levőnek személyes szabadságát. Oly esetben, midőn a letartóztatás egyéb oka megszűnt ugyan, de egy másikra mutató körülmények forognak fenn: akkor tekintettel ama szabályra, hogy a letartóztatás okának megszűntével ÍI letartóztatás is megszüntetendő, nem szabad egyszerűen a letartóztatást fentartani, hanem ki kell mondani, hogy az előbbi pl. a szökés gyanúja miatt elrendelt letartóztatás, a gyanuok elenyészte miatt megszüntettetik, de mivel líjabb körülmények a collusio veszélyére mutatnak, a letartóztatás emez okból újólag elrendeltetik. Ez fontos, mert a fogva tartás okai annak módozataira is kihatnak, továbbá, mert különben nem bir kellő tudomással a letartóztatott arról, hogy mi képezi a fogvatartás tulajdonképeni alapját és igy hatályosan nem is fejtheti ki védelmét, A másik általános instructionalis szabály, hogy t. i. minden hatóságnak és közegének kötelessége az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság lehető megrövidítésére törekedni, azt fejezi ki, hogy lehetőleg gyorsan be kell fejezni a nyomozást vagy elővizsgálatot, hogy a szükséges tárgyalásokra lehető rövid határnapok tüzendők ki, hogy nem szabad jelentéktelen adatok beszerzése végett az eljárás menetét megakasztani stb. Collusio veszélye miatt elrendelt letartóztatás, vagy vizsgálati fogság esetében első sorban kötelessége a hatóságoknak a veszélyeztetett bizonyítékokat kimeríteni. Határozott kötelességmulasztást követne el a vizsgálóbíró, ha előbb más bizonyítékok összegyűjtésével, vagy felvételével foglalkoznék és csak napok vagy épen hetek múlva venné fel ama bizonyítékot, melyet a collusio veszélyétől féltett. A vizsgálati fogság tartamára vonatkozó általános szabályokat nem tartotta a javaslat elegendőknek, hanem még részletesebb rendelkezéseket is tesz. Nem engedi meg, hogy a vizsgálóbíró által a 213. §. 2., 4., 5. pontjai alapján elrendelt vizsgálati fogság három hónál hosszabb időre ervénynyel birjon. Habára javaslat (110., 111., 112., 220. §§.) gondoskodott arról, hogy a letartóztatott a vádtanácsnál mindig orvoslást kereshessen, hogy a vizsgálóbíró az elővizsgálat állásáról és folyamáról a fogva levők ügyeinek és fogságuk tartamának kiemelése mellett a vádtanáesnak havonkint jelentést tegyen, mégis ezeken felül az egyéni szabadság további biztositékául szükségesnek tartotta kimondani, hogy három hó múlva már kötelessége a vádtanácsnak az ügyet részletesen megvizsgálni és határozni arról, hogy van-e helye a további vizsgálati fogságnak, vagy nem. Habár a szökés gyanúja miatt elrendelt vizsgálati fogság tartamának legvégsőbb határát a bonyolult esetekre és arra való tekintettel, hogy e vizsgálati fogságra néha az ítélet jogerőssé váltáig szükség van, nem is határozhatja meg a javaslat, mégis nem ad több jogot a vádtanács-