Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 425 A fentebbi rendelkezések logikai következménye ugyan, hogy minden oly esetben, hol a vizsgálóbíró nem vezet elővizsgálatot, a fogva levő ellen felügyeleti jogot sem gyakorolhat, mégis félreértések elkerülése végett czélszerünek látszott ennek határozott kifejezést is adni. A kellő kímélet szempontja, továbbá a szabadságvesztés-büntetés és az előzetes fogva tartás közötti különbségnek külső eclatans kifejezése azt követelné, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság, különálló, tisztán e czélra szolgáló épületben, ne pedig ugyanott hajtassék végre, hol az elitéltek büntetésüket állják ki. E kétségtelenül igazságos és humánus követelménynek azonban Mában adna a javaslat kifejezést, mert ez viszonyaink között ugy sem lenne megvalósítható. Lehetetlen még a kímélet ama követelményének is több esetben megfelelni, hogy minden előzeíesen fogva levő külön helyiségbe helyeztessék. Ezért volt szükséges az együttes elhelyezésre nézve oly útmutatást adni, mely megakadályozza, hogy az eljárás sikere összebeszéléssel meghiusittassék, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság gonosztevők iskolájává fajuljon, hogy gyilkosok és rablók, vétségek elkövetőivel zárassanak össze, és hogy művelt emberek kénytelenek legyenek a legkezdetlegesebb műveltséget is nélkülöző egyének között esetleg ártatlanul hónapokat eltölteni. A méltányosság követelménye, hogy az előzetesen fogva levők ne chablonszerű elbánásban részesüljenek, hanem, a mennyire csak lehetséges, szokott foglalatosságaiktól és kényelmi ezikkeiktő! el ne tiltassanak. Mindennek azonban csak oly feltétel alatt lehet helye, ha a szokásos foglalatosság vagy kényelem czímén kívánt kedvezmény nem veszélyezteti a letartóztatás czélját és sem az intézet általános házi rendjével, sem a közbiztonság érdekeivel ellentétben nincs. A mit a vizsgálati fogolytól a lehető legfontosabb ok nélkül soha megtagadni nem lehet: ez a saját költségére való élelmezés és ágyneműjének használata. A javaslat taxatíve sorolja fel az eseteket, melyekben az előzetesen letartóztatott* vagy vizsgálati fogoly ellen fegyelmi büntetésül bilincset lehet alkalmazni. A rakonczátlan, erőszakos magaviselet, az öngyilkossági kísérlet, vagy a megbízhatóan kiderített szökési szándék, mindenesetre indokolják a bilincs alkalmazását. Ezzel ki van mondva, hogy collusio veszélye miatt, vagy épen vizsgálati eszközként bilincset alkalmazni nem lehet. Hasonlóképen sem a büntetendő cselekmény súlyossága önmagában, sem a fogház épületének rósz állapotban léte nem képez hetik a bilincs alkalmazhatásának törvényes okát. Abból, hogy az előzetesen fogva levő fölött a felügyelet általában a vizsgálóbírót illeti, logikailag következik, hogy az előzetesen fogva levők ellen a fegyelmi büntetés alkalmazására is ő legyen hivatva. Minthogy pedig a bilincs alkalmazása egy neme a fegyelmi büntetéseknek, annak elrendelése sem tartozhatik más, mint a vizsgálóbíró hatásköréhez. De mivel gyakran gyors intézkedés szükséges, meg kellett engedni, hogy e kivételes esetekben a fogházszemélyzet miudenik tagja bilincset alkalmazhasson. Eljárásuk kellő ellenőrzése czéljából kötelesek azonban haladék nélkül a vizsgálóbírónak jelentést tenni, ki megvizsgálva az ügy körülményeit vagy fen tartja a tett intézkedést, vagy megszünteti. A mennyiben pedig kitűnnék, hogy teljesen indokolatlan hatalmi túlkapásra vezethető vissza a fogházszemélyzet illető tagjának eljárása, a vizsgálóbíró a maga utján leendő kellő megtorlásról gondoskodik. Egyéb részletes szabályokat a perrendtartásban felvenni fölöslegesnek látszott. Az, hogy mily módozatok mellett történik az előzetesen letartóztatottnak, vagy vizsgálati fogolynak a fogházba való felvétele, hogy munkára, iskola és isteni tisztelet látogatására, stb. nem kényszeríthető, hogy a javítás czéljára szolgáló elbánás akarata ellenére nem alkalmazható, mindezek logikai következményét képezik a fentebbi általános elveknek és helyesebben a fogházrendtartás, mint a perrendtartás keretébe foglaltatnak. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XII. KÖTET. 5*
