Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
424 357. szám. mennek veszendőbe, ha a vizsgálóbíró az összes iratok elküldésével felmentve érzi magát a további eljárástól. Másrészről a felebbviteli bíróságnál is gyorsabban megy a felülvizsgálati eljárás, ha csak az eldöntendő kérdéssel szoros kapcsolatban álló iratok terjesztetnek fel. 9. Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság végrehajtása (222—225. §.). Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság czélja szabja meg végrehajtásának tartalmát. Ha a czél az, hogy a terhelt meg ne szökjék, vagy hogy össze ne beszélhessen társaival, a tanukkal, stb. vagy hogy meg ne változtathassa és meg ne semmisíthesse a nyomokat, akkor minden megszorítás vagy kényszer, mely a czél keretén kívül áll, jogtalanság. Ez általános elv szabja meg az irányt, melyet az előzetes fogvatartás végrehajtásának szabályozásánál követni kell. Ha már a római jog (L. I. Cod. IX. 4. de cust. reor.) és a közönséges német jog (Carolina 11. czikke) a vizsgálati foglyok enyhe bánásmódját hangsúlyozták, ha a franczia code d'instruction criminelletől kezdve (Livre II. Titre VII. chap. II. Des prisons, maisons d'arrét et de justice) a legújabb időkig minden törvényhozás hódolt e felfogásnak: akkor teljesen fölösleges a javaslat humánus álláspontjának bővebb indokolása. Nem lehet feladata a bűnvádi perrendtartásnak, hogy a vizsgálati foglyokkal való bánásmód minden részletére kiterjeszkedjék, de addig is, mig más törvény nem intézkedk a vizsgálati fogság végrehajtásáról, a bűnvádi perrendtartás feladataihoz tartozik, az előzetes fogva tartás természetét és végrehajtásának lényegét meghatározni. Ebben nincs eltérés a törvényhozások között; legfeljebb abban mutatkozik véleménykülönbség, hogy több vagy kevesebb részletességgel történjék-e a szabályozás. A német birodalmi perrendtartás, bár a particularis törvényhozások, különösen az 1850-iki hannoveri, tüzetesen foglalkoztak e kérdéssel, csak egy szakaszt (116. §.) szentel a vizsgálati foglyokkal való bánásmód kérdésének. Ennek azonban nem az az oka, hogy nem tartotta volna a német törvényhozás szükségesnek a részletesebb szabályozást, de azt addig is, mig birodalmi törvényben egységes szabályozást nyerhet a letartóztatás, vizsgálati fogság és a büntetések végrehajtása, az egyes államok autonóm törvényhozásának tartotta fenn. Az újabb törvények között kétségtelenül leghnmánosabbak és a túlságos részletezést kikerülve, legpraegnansabbak az 1873-iki osztrák törvénynek vonatkozó rendelkezései (183-189. §§.)• Ama két általános szabályt, melyet az osztrák törvény 183. §-ában fejez ki, a javaslat is felvette. Hogy a legnagyobb kímélettel kell az előzetes fogvatartást foganatosítani, és hogy az előzetes fogvatartás czélján kívül eső minden kényszer és megszorítás mellőztessék: nélkülözhetlen útmutatás arra, hogy tulajdonképen a >custodia«-n és a külvilággal való érintkezés megakadályozásán kivül más hátránynyal ne sújtsák a fogva levőt. Ez határozott kijelentése annak ( hogy itt nem büntetésről, hanem tisztán praev e ntiv intézkedésről van szó. Eme szabály megtartása fölött minden oly esetben, midőn elővizsgálat van folyamatban, a vizsgálóbíró van hivatva őrködni. A vizsgálóbíró ismeri az eset körülményeit, ő tudja meghatározni, lehetséges-e megengedni, hogy a fogva levő mással érintkezhessek-e vagy sem. Különösen, ha a collusio veszélye miatt tartatik valaki fogva: akkor lehetetlen megengedni, hogy a vizsgálóbíró tudta nélkül mással beszélhessen, vagy épen ellenőrzés nélkül levelet írjon vagy kapjon. Ama szabály, bogy a védőnek bírósági személy jelenlétében mindig, sőt a vádirat közlése után ellenőrizetlenül is joga van beszélni a terhelttel, a vizsgálóbíró rendelkezési jogát némileg korlátozza. Ennek további megszorítása abban foglaltatik, hogy soha sem szabad megakadályoznia írásbeli kérvényeknek vagy panaszoknak rendeltetési helyükre küldését. Arra nézve nem szab a javaslat határt, hogy a másokkal való érintkezés mennyi időre tiltható el. Ezt a biró belátására bízza, ki kötelességszertíleg eme jogát a javaslat humánus szellemének megfelelőleg, de egyúttal az eljárás megbénításának veszélyét figyelemre méltatva fogja gyakorolni.
