Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

422 357. szám. letartóztatást, a helyes nomenclatura követelményeinek felel meg, de semmi esetre sem egyértelmű a formátlan, kellő biztosítékokkal körül nem vett letartóztatással. A javaslat amaz intézkedése, hogy a letartóztatás a kitűzött határidők (8 nap, esetleg 30 nap, vagy főtárgyalás) letelte után azonnal megszüntetendő, ha időközben a vizsgálati fogság el nem rendeltetett, eme határidők szoros megtartását biztosítja. Ezek elegendők arra, hogy a kellő adatok az elővizsgálat és ezzel kapcsolatosan a vizsgálati fogság elrendelhetése czéljából összegyűjtessenek. Ha lejártukig még sem lehetett az elővizsgálat elrendelésére elég adatot szerezni, akkor méltányos, hogy a terhelt tovább személyes szabadságától meg ne fosztassék. 7. A vizsgálati fogság és az ezt elrendelő határozat (219. §.). A vizsgálati fogság elrendelésének okai egyebekben azonosak azokkal, melyek előzetes letartóztatást vonnak maguk után, csak a tettenkapás maradt ki közülök. A megsértett jogrend érdekében helyes a tetten kapottat azonnal letartóztatni és a hatóság elé állítani, de semmivel se lehetne indokolni azt, hogy a tetten kapott minden más ok nélkül letartóztatva maradjon, vagy épen vizsgálati fogságba helyeztessék. Ha meggyőződik a hatóság, hogy a tetten kapott ellen sem a szökés gyanúja (213. §. 2., 4. és 5. pontjai) sem a collusio veszélye nem forog fenn, akkor maga a tetten kapás ténye nem nyújt támpontot arra nézve, hogy a tetten kapott személyes szabadságától Ítélethozatal előtt megfosztassák. Már az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság között vont párhuzamban kiemeltetett a vizsgálati fogságnak egyik alapfeltétele, a terhelt előzetes kihallgatása. További mellőzhetlen feltételét képezi, hogy a terheltre kihallgatása után is bűntett vagy vétség nyomatékos gyanuoka súlyosodjon. Kihágások gyanúja miatt senki sem helyezhető vizsgálati fogságba (457. §.). A fejezet előző rendelkezéseiből eléggé kitűnik, hogy a terheltnek a vizsgálóbíró által teljesített kihallgatása a jelzett föltételek esetében nem szükségképen vonja maga után a vizsgálati fogság elrendelését, mert a vizsgálóbíró vagy továbbra is fentarthatja a rendőrség, kir. ügyészség, vagy járásbíróság által elrendelt előzetes letartóztatást vagy, a mennyiben ilyen elrendelve nem volt, azt egyenesen elrendelheti. Mindazáltal minden félreértés kikerülése és annak határozott kijelentése czéljából, hogy az elővizsgálat elrendelése fogalmi feltétele a vizsgálati fogságnak: czélszertí volt határozottan is kifejezni, hogy elővizsgálat nélküli eljárásban vizsgálati fogság helyett előzetes letartóztatás rendeltetik el. Valamint az előzetes letartóztatás, ugy a vizsgálati fogság elrendelése is teljesen facultativ és igy még a legsúlyosabb cselekmények esetében sem kötelező annak elrendelése. A vizsgálati fogságot elrendelő határozat néhány lényeges kellékét is szükségesnek tartotta a javaslat kiemelni. Elsőrendű alaki kellék az, hogy a határozatnak mindig írásba kell foglalva lenni, következőleg addig a vizsgálóbírónak nem szabad a határozatot kihirdetni, mig az írásba foglalva nincs. A határozatban mindig meg kell jelölni ugy a jogi, mint a ténybeli alapot. Nem elég általánosságban hivatkozni a vizsgálati fogság okára, hanem meg kell jelölni, hogy pl. a szökés, vagy collusio veszélye mely körülményeken alapszik. A vizsgálati fogságba helyezett személyének megnevezése ugyan minden vizsgálati fogságot elrendelő határozatnak nélkülözhetlen kelléke. Ehhez akkor, ha a vizsgálati fogságba helyezendő a határozathozatalkor nincs jelen, a tüzetes személy megjelölés és az elfogásra vonatkozó meghagyás kellékei járulnak. A személymegjelölés a letartóztatandó oly személyes viszonyainak (kor, foglalkozás, esetleges melléknév, családi viszonyok stb.) felsorolásával eszközlendő, melyek a letartóztatandó személyében való tévedést lehetőleg kizárják. Az elfogásra vonatkazó intézkedés magában foglalja a határozat foganatosítására kiküldött személynek szóló megbízást és az annak teljesitésére vonatkozó netáni utasításokat. Az eddigi joggyakorlatnak és az újabbb törvényhozások álláspontjának felel meg a javaslat az a rendelkezése, hogy az elővizsgálat szakában első sorban az eljárás vezetője, a vizsgálóbíró