Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

420 357. szám. (215. §. 1. p.), az az elfogatási parancs, vagy nyomozólevél kiadásának természetes következménye. Ha valaki ellen az arra jogositott hatóság előzetes letartóztatást, vizsgálati fogságot elrendelő határozatot, vagy nyomozólevelet adott ki, akkor eme határozatok csak ugy érvényesülhetnek, ha az ország területén minden bíróság, ügyészség és közbiztonsági közeg feljogosittatik az elrendelt letartóztatás foganatositására. Az egyéni szabadság biztosítása érdekében a javaslat e hatósági közegeknek kötelességökké teszi, hogy a letartóztatottat azonnal a legközelebbi bíróság, ügyészség, vagy rendőri hatóság elé kisérjék. Eme hatóságoknak első sorban kötelességök meggyőződni a letartóztatott személyazonosságáról és csak akkor szabad az elfogatási parancsot, vagy nyomozólevelet kiadott hatóság elé kisértetni a letartóztatottat, ha ennek személyazonossága iránt meg van az illető hatóság győződve. Ellenkező esetben a személyazonosság megállapítása végett intézkedik s ha ez nem sikerülne, az elővezetett egyént szabadlábra helyezi. 5. A letartóztatottnak az ügyészség, vagy rendőri hatóság, vagy járásbíróság által teljesített kihallgatása és a járásbíróság, illetve a törvényszék vagy ennek vizsgálóbírója elé vezetése (217. §.). Minthogy a letartóztatást nemcsak a vizsgálóbíró rendeli el és a tetten kapott vagy elfogatási parancs folytán letartóztatott egyén közvetlenül nem kisértetik mindig a vizsgálóbíró elé, ennélfogva szükséges volt intézkedni, hogy a járásbíróság, kir. ügyészség és a rendőri hatóság az általuk letartóztatott, vagy közvetlenül eléjük kisért egyéneket legkésőbb huszonnégy óra alatt hallgassák ki, és ha nem találnak elég okot a szabadlábra helyezésre, ugy a kir. ügyészség és rendőri hatóság, a szerint, a mint a cselekmény törvényszéki vagy járásbirósági eljárás tárgyát képezi, a letartóztatottat legkésőbb negyvennyolcz óra alatt a vizsgálóbíró, törvényszék, illetve járásbíróság elé kisértessék. Ez általános szabályul felállított rendelkezés egyik legfontosabb biztositéka az egyén szabadságnak, mert azt eredményezi, hogy az ügyészség, szolgabírói hivatal, városkapitányság, községi elöljáróság, csendőrségi kerületi, szárny- és szakaszparancsnokságok vagy közegeik, a letartóztatástól számított 48 órán túl senkit sem tarthatnak letartóztatva, sőt ez idő alatt kötelesek a letartóztatott egyént a bíróság elé vezettetni. E szabály alól csak arra az esetre kellett kivételt tenni, ha a kir. ügyészség vagy rendőri hatóság által folytatandó nyomozás sikere érdekében mulhatlanul szükséges a terheltnek az ügyészségnél, illetve rendőrségnél való további fogva tartása. De ennek is mellőzhetetlen föltétele, hogy a kir. ügyészség vagy rendőri hatóság bírói határozatban hatalmaztassék fel a további előzetes letartóztatásra. Midőn a javaslat a járásbiróságuak, a királyi ügyészségnek és rendőri hatóságoknak kötelességökké teszi, hogy az általuk letartóztatott, vagy eléjök kisért egyént legkésőbb huszonnégy óra alatt kihallgassák, eme kihallgatásoknak főleg az a czéljuk, hogy a terheltnek alkalma legyen minél előbb az ellene irányuló gyanú vagy vád ellen nyilatkozni és magát igazolni. A járásbíróságot, a mennyiben a törvényszék illetékes az ügyben eljárni, arra kötelezi a javaslat, hogy az általa letartóztatott vagy eléje kisért egyén letartóztatásáról negyvennyolcz óra alatt a vizsgálóbírót értesítse. Tekintettel arra, hogy az elővizsgálattal, vagy egyes elővizsgálati cselekményekkel ggyakran czélszerűen épen a járásbiróssg bizható meg, ennélfogva, midőn minden valószínűség szerint az előzetes eljárásban további teendője lesz a járásbíróságnak, teljesen fölösleges volna azt is arra kötelezni, hogy a letartóztatottat minden körülmények között a vizsgálóbíróhoz kisértesse, ki azt esetleg ismét visszakisértetné. Eme visszásság megelőzésére szolgál a 217. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés. Magától értetik, hogy a járásbíróság e rendelkezés által nincs felmentve abbeli kötelezettsége alól, hogy a megkeresésre letartóztatott egyént azonnal a megkereső bírósághoz átkísértesse. A 217. §. 3. bekezdése csak a szabályt kívánta felállítani, mely rendszerint követendő, mert a legtöbb esetben még további teendője lesz a járásbíróságnak és igy czélszeríí a vizsgáló-