Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

4Í4 357. szám. ogházak állapotáról szóló jelentése szerint ugyanis a vizsgálati fogságban letartóztatottak száma 1872-ben a kir. ügyészségeknél és járásbíróságoknál együttvéve 49,586 volt, a jogérvényes ítélet alapján letartóztatottak száma pedig 52,486. Ellenben 1886-ban a vizsgálati fogságban letartóztatottak száma 28,756-ot, a jogérvényesen elitélt letartóztatottak száma pedig 75,468-at tett. A javulás tehát egészséges fejlődésre mutat, mert mig 1872-ben a vizsgálati foglyok és az elitéltek számaránya majdnem egyenlő (49,586 és 52,486) volt: addig 1886-ban csaknem háromszor több az elitéltek, mint a vizsgálati foglyok száma. Ha tehát a vizsgálati fogságban letartóztatottak száma a kir. ügyészségeknél az 1872. évi állapottal szemben 1886-ban 46—47%-kal, a járásbíróságoknál pedig ugyanazon időben 30 — 64%-kal apadt: ez világos jele annak, hogy a nem eléggé indokolt letartóztatások kevesbitése a kir. ügyészség és bíróság komoly törekvésének tárgyát képezte. A kedvezőbb fejlődésre pedig annál inkább lehet számitani, mert a jelen javaslat a legsúlyosabb cselekmények esetében sem irja elő kötelezö'leg az előzetes letartóztatás, vagy vizsgálati fogság elrendelését és mindig a bíróság belátásától teszi függővé a biztosíték melletti szabadlábra helyezést. 1. Az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság közötti különbség. Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság alatt — bár végrehajtásuk egymástól semmiben sem különbözik — a javaslat különböző fogalmakat ért. Mindenekelőtt különbözik az előzetes letartóztatás a vizsgálati fogságtól az elrendelhetés feltétele tekintetében, mert mig amazt a terhelt kihallgatása, sőt elővezetési parancs kiadása nélkül is el lehet rendelni, addig az utóbbi csak a terhelt kihallgatása után rendelhető el. Az elrendelésre jogosított hatóság tekintetében ama különbség forog fenn, hogy vizsgálati fogságot csak biró, ellenben előzetes letartóztatást ügyészség és rendőri hatóság is elrendelhet. További különbség, hogy uélkülözhetlen feltétele a vizsgálati fogságnak, hogy vagy vele egyidejűleg, vagy megelőzőleg az elővizsgálat elrendelve legyen, mig az elővizsgálat alaki elrendelése egyenesen kizárja az előzetes letartóztatás alkalmazását. Mivel mindkét letartóztatási mód, a terheltet elitélése előtt nyomatékos gyanú alapján személyes szabadságától fosztja meg és igy köztük lényegben különbség nincs, az elrendelhetés okaira nézve sem térhetnek el nagyon egymástól és csak az a különbség van, hogy előzetes letartóztatásra okul szolgálhat a tettenkapás is, mig vizsgálati fogság elrendelésére egyedül ez az ok nem elegendő. Különbség van végül a két letartóztatási mód között tartam tekintetében is, a mennyiben az előzetes letartóztatás általában sokkal ideiglenesebb jellegű, mint a vizsgálati fogság. A javaslat is rendszerint nyolcz napban állapítja meg az előzetes letartóztatás tartamát, de mivel facultativ elővizsgálati rendszere mellett az elővizsgálat formális elrendelése gyakran elmarad, gondoskodni kellett, hogy az előzetes letartóztatás tartama a szükséghez képest meghosszabbítható legyen, és ha e tartam hosszabb, mint oly perrendekben, melyek a kötelező elővizsgálati rendszeren alapulnak, ez igen természetes,, mert ama perrendek szerint a letartóztatás az elővizsgálat elrendelésével átalakul vizsgálati fogsággá. A perorvoslat és ellenőrző felügyelet tekintetében a javaslat a két letartóztatási mód között különbséget nem tevén, az, hogy az előzetes letartóztatást fa vádtanács a főtárgyalásig kiterjesztheti, az egyéni szabadság sérelmével nem jár. Mindenesetre indokolt akkor, midőn formális elővizsgálat nem rendeltetik el, a letartóztatást a maga nevén és nem vizsgálati fogságnak nevezni. 2. Az előzetes letartóztatás okai. A 213. §. öt pontban sorolja fel a letartóztatás okait. a) Első ok a tettenkapás esete. Ennek tüzetes megjelölése végett a javaslat meghatározza (214. §.) a tettenkapás fogalmi körét. Erre kétségtelenül szükség van, mert a jogtörténet és