Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 413 melyeket elméleti szempontból felállítani lehet, mindenben megfelelt volna. De nem is a radicalis újításokban, hanem abban keresi feladatát, hogy a hazai viszonyoknak megfelelő oly szabályokat tartalmazzon, melyek egyenlő figyelemben részesitik ugy a társadalom védelmének, mint az egyéni szabadságnak valódi érdekeit. Mindenesetre ama komoly irány vonul végig e fejezet rendelkezésein, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság a kivétel jellegével birjon, mert hisz határozottan kifejezi a javaslat, hogy mindkettő lehető rövid tartamú legyen és kötelességgé teszi a megszüntetést, mihelyt az elrendelés oka megszűnt. Ha már az igazságszolgáltatás magasabb érdekeiből az összebeszélés megakadályozására szolgáló fogság nem is volt mellőzhető de azzal, hogy tartamának viszonyainkhoz mért határ szabatott, eleje van véve épen az e ponton felmerült visszaéléseknek. A javaslat egyetlen büntetendő cselekmény esetében sem teszi kötelezővé a letartóztatást és vizsgálati fogságot. Eltér tehát az osztrák törvény rendszerétől, mely a halál, vagy legalább tiz évi börtönbüntetéssel sújtott cselekmények esetében, tekintet nélkül arra, forog-e fenn egyéb letartóztatási ok, kötelezőleg irja elő a letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot (175. §. utolsó bek., 180. §. második bek.). Távol áll a német törvény rendszerétől is, mely csaknem minden bűntett esetében kötelezővé teszi a letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot, mert ha a szökés gyanúja bűntett esetében nem szorul bővebb indokolásra (112. §.), ugy a szökés gyanúja quasi minden bűntettnél vélelmezendő. A biztosíték melletti szabadlábra helyezés kedvezménye alól nem veszi ki a legsúlyosabb bűntetteket sem, mint pl. az osztrák törvény (192. §.), és ha a biztosíték melletti szabadlábra helyezés nagyobbára a biró belátásától függ is, a javaslat minden rendelkezése ama visszautasithatlan kötelességet rója a biróra, hogy azonnal függeszsze fel a további fogvatartást, mihelyt csak valószinütlennek látszik a terhelt megszökése. A vizsgálati fogság a javaslat szerint a terhelt kihallgatása nélkül soha el nem rendelhető és arra csakis biró bir hatáskörrel; a letartóztatás elrendelésének jogát szintén rendszerint a vizsgálóbíró gyakorolja és csak sürgősség esetében járásbíróság, kir. ügyészség vagy rendőri hatóság. De ekkor is rendszerint írásba foglalt határozatot követel a javaslat és szigorúan gondoskodik arról, hogy a terhelt minél előbb a vizsgálóbíró elé állíttassák és előadhassa a letartóztatás ellen okait. Biztosítva van a felek perorvoslati joga és a vádtanács nemcsak, hogy a terheltet maga elé idézheti, hanem köteles a székhelyén fogva levő terheltet meghallgatni, sőt a járásbíróságnál fogva levő is a vádtanács elé állitható, ha nincs védője a vádtanács székhelyén. Nincs tehát a vádtanács pusztán írásbeliségre szorítva. Részletes rendelkezések biztosítják végre azt is, hogy ugy az előzetes letartóztatás, mint a vizsgálati fogság a lehető legnagyobb kímélettel foganatosíttassák. Bármily szabadelvű irányban oldja is meg azonban a javaslat a bűnvádi perrendtartás e nagyf problémáját, bármennyire igyekszik is amaz elv igazságának érvényt szerezni, hogy az előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság soha se birjon büntetés jellegével, és mint biztosítási intézkedés csak akkor alkalmaztassák, ha más eszközzel a czél el nem érhető: mégis minden az alkalmazástól függ. A biró mérlegelésére van bízva, hogy a tettenkapás miatt szükség van-e a további letartóztatásra, a biró ítélheti meg a jelenségeket, melyek szökésre, yagy az igazságszolgáltatás kijátszására engednek következtetni. >C'est donc l'office du juge plutot que de la loi< — mondja találóan Hélie. Ha azonban a letartóztatásra jogosított hatóságok eme javaslat szellemében oldják meg feladatukat: akkor a köz- és magánérdeknek czélul kitűzött kiegyenlítése el lesz érve.' Egyébiránt az eddigi tapasztalatok szerint is ugy az ügyészség, mint a birói kar oda törekesznek, hogy a vizsgálati fogság minél ritkábbá ás rövidebbé tétessék. A főügyészeknek a
