Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
412 357. szám. Letartóztatási parancsnak akkor van helye, ha valaki magát két évi rabságnál nagyobb büntetés alá eső bűntett elkövetésével vádolja; ha valamely személy ellen kihallgatása közben erős gyanú támad, hogy bűntettet követett el és végre ha szökés veszedelme forog fenn. A letartóztatást rendszerint a letartóztatott szállásán kell teljesíteni és mindig a büntető fogháztól különböző letartóztatási helyen végrehajtani. A letartóztatott terhelt 12 óra alatt a vizsgálóbíró által kihallgatandó. Elzarási parancsot bizonyos cselekmények (felségsértés, hűtlenség, hamis pénzverés és a király személye elleni sértő kifejezések) esetében a feltörvényszék, egyéb bűntettek esetében az elsőfolyamodású törvényszék és csak akkor ad ki, midőn már a vádlottat a vizsgálóbíró kihallgatta és az elzárás szüksége tárgyában tett jelentésre a közvádló véleményt adott. E parancsnak feltételét képezi, hogy valamely személy ellen szökés vagy olyan bűntettnek súlyos gyanúja merüljön föl, mely a kiviláglott körülményekhez képest legalább öt évi rabságot vonhat maga után. Egy évi rabságnál kisebb büntetést maga után vonó bűntett miatt elzarási parancs nem adatik ki, kivéve, ha a terhelt kóborló vagy szökés gyanújában álló külföldi, vagy ha az összebeszélés veszélye forog fenn. Elzarási parancsra ok lehet továbbá az is, ha valamely bűntett erős gyanújával terheltnek társaival stb. való összebeszélésétől lehet alaposan tartani. De ha a körülmények arra mutatnak, hogy a vádlottat egy évi rabságnál kisebb büntetés érendi, akkor ez ok miatt a letartóztatás összesen tíz napnál tovább nem tarthat. Nagyobb bűntettek tekintetében csak annyit mond a javaslat, hogy az elzáratási parancs azonnal megszüntetendő, mihelyt összebeszéléstől többé nem tarthatni, vagy már az eljárás sikerét nem veszélyezteti. Elegendő biztositék mellett a vádlott, kinek el kellene záratnia, vagy ki már el is záratott a felségsértés, gyilkosság és gyújtogatás esetét kivéve, szabadonbocsátását kívánhatja, a mi fölött a fenforgó körülményekhez képest a bíróság határoz. Biztositék alatt egyedül pénzbeli biztosítékot ért a javaslat. A biztositék összegét az eljáró törvényszék határozza meg. Az ítélőszék által kiadott elzarási parancs ellen felfüggesztő hatály nélkül minden esetben helye van a felebbvitelnek. A vádlott Írásban felebbez. E felebbezvény a közvádlóval három nap alatt adandó nyilatkozat végett közöltetvén, ezzel együtt huszonnégy óra alatt az illető itélőszékhez terjesztetik fel. A közvádló által közbevetett felebbvitel után a vádlottnak észrevételei megtételére huszonnégy óra engedtetik. Ezek a uegyvenharmadiki javaslat lényegesebb rendelkezései, melyek ugy az egyéni szabadság, mint a társadalom védelmének érdekeit kellő figyelembe véve, távol minden radicalismustól, iparkodtak megoldani e nagy problémát. Egyik főgarantiát abban kereste a javaslat, hogy a letartóztatási parancsnak, azaz: a vizsgálati fogság elrendelésének jogát mindig társas bíróságra ruházta, továbbá a letartóztatottnak biró által teljesítendő kihallgatását a lehető legrövidebb határidőhöz kötötte. Legnagyobb hibája a javaslatnak, hogy az elzarási parancs kiadására minden közelebbi ok uélkül elegendő az, >midőn erős gyanú van valamely személy ellen, hogy olyan bűntettet követett el, mely a kiviláglott körülményekhez képest legalább öt évi rabságot vonhat maga után*. Hibája a javaslatnak az is, hogy csakis arra az esetre szabja meg az összebeszélés megakadályozása végett elrendelt letartóztatást, ha a vádlottat egy évi rabságnál kisebb büntetés fenyegeti, nagyobb büntetéssel sújtott cselekmények esetében pedig csak általános figyelmeztetésre szorítkozik, végre, hogy a biztositék melletti szabadlábra helyezést nem engedi meg a legsúlyosabb cselekmények esetében. A jelen javaslat az 1843-iki javaslat rendelkezéseit az érintett hiányoknál fogva nem követhette. Kénytelen volt a jelenlegi joggyakorlatban irányadó 1872-iki javaslattól is több tekintetben eltérni. Nem dicsekedhetik azzal, hogy e fejezetben ama reformkövetelményeknek,
