Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
404 357. szám. a terhelt kihallgatása elö'tt adatott ki ama parancs: akkor a kihallgatásnak huszo.iuégy óra alatt meg kell történni stb. Ha >ordonnauce de clöture<-ben (a vizsgálat befejezte után hozott határozat) vagy a vádtanácsnak határozatában az ügy correctionalis bíróság vagy esküdtszék elé utasittatik és egyúttal elrendeltetik a > maiidat d'arrét<: akkor ennek hatálya az ügynek itéló'biróság elé kerüléséig kiterjed. Ez eseteken kivül a >mandat d'arrét< alapján harozmincz napnál tovább senki sem tartható fogva. Mindazáltal a harmincz nap elmultával a vizsgálóbíró további harmincz napra meghosszabbíthatja a >mandat d'arrétc hatályát, mi ellen joga van a terheltnek a felügyelő tanácsnál orvoslást keresni. Ez eljárás ismételhető is. A >mandat d'arrét* hatályának megszűntét megelőző öt nappal kötelessége a fogházfelügyelőnek a vizsgálóbírót értesíteni. A parancs , hatályának meg nem hozszabbitása esetén a megszűnés napját követő napon a terhelt szabadlábra helyezendő. Bárminő büntetendő cselekménynyel legyen valaki terhelve: az szabadlábra helyeztetését nem gátolhatja és ez az előzetes letartóztatás bármely szakában foganatosítható. Correctionalis ügyekben az állandó lakhelylyel bíró terhelt megjelenésitől számított öt nap múlva szabadlábra helyezendő, ha nem visszaeső, vagy ha a büntetés maximuma két évnél rövidebb fogház (emprisonnement). Ha a vizsgálóbíró refldelte el a szabadlábra helyezést, az ügyésznek a felügyelő tanácsnál joga van az ellen orvoslást keresni. A »chambre du conseilí előtt az eljijás coatradiQtorius. A szabadlábra helyezésnek elrendelése -e- kivéve, hol ez obligatoriijs — biztosítékhoz köthető. A biztos tékot ugy a terhelt, mint bármely harmadik személy nyújthatja. E) Belgium. Valamint Francziaországban, ugy Belgiumban is módosifandónak tartották a »code d'instruction eriminelle«-nek a jelen kérdésre vonatkozó rendelkezéseit. Ez a perrendtartás, mint már fentebb is említve volt, csaknem diseretionanus jogkörrel ruházta fel a vizsgálóbírót. Ugy a büntettek, mint a .vétségek miatt jogában állott letartóztatast (mandat de dépöt, mandat d'arrét) elrendelni, de nein volt joga a letartóztatást megszüntetni. Eme rendszert lényegesen megváltoztatta az 1852-iki febr. 18. törvény. Mindenekelőtt határvonalat vont a >m. d'arréU és a >m. de dópőt< között. Az előbbinek helye volt a capitaljs büntetésekkel sújtott cselekmények esetében, az utóbbi pedig a határozott tartamú fegyházbörtön- és fogház-büntetéssel fenyitett cselekmények miatt terheltek ellenében volt alkalmazható. Az utóbbi esetben azonban az állandó lakhelylyel bíró terhelt szabadlábon volt hagyandó, ha súlyos és kivételes körülmények között nem követtetett el a cselekmény. A >m. Ó'arrét* kötelező volt halál, vagy életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel sújtott cselekmények esetében, de ha a tett csak határozott tartamú szabadságvesztéssel sújtatott, a terhelt szabadlábon volt hagyandó, feltéve, hogy a vizsgálóbíró és az államügyész ama véleményben voltak, hogy az igazságszolgáltatás érdekei a letartóztatást nem követelik. Eme törvény tehát a > mandat d'anétonek jellegét, melylyel az 1808-iki Code ruházta fel, fentartptta, a >m. de dépŐt«-ra nézve azonban lényeges változást képezett ama rendelkezése, hogy megszűnik, ha azt öt nap alatt a felügyelő tanács jóvá nem hagyja. Továbbá megengedte eme törvény, hogy a vizsgálóbíró az ügyéöz indítványára a letartóztatást megszüntesse, a terheltnek pedig jogot adott arra, hogy az eljárás minden szakában kérhesse szabadlábra helyezését. A felügyelő tanácsnak egyébiránt hivatalból is joga volt a letartóztatást megszüntetni. A leglényegesebb reformot kezdeményezte az 1874. április 20-iki törvény, mely a »mandat de dépő<-t megszüntette és a >mandat d'arrét<-ra nézve is lényeges módosításokat tartalmaz. É törvény egész Európában a legszabadelvűbb. Fontosabb rendelkezései a következők, A vizsgálóbíró a terhelt kihallgatása után letartóztatási parancsot (mandat d'arrét) bocsáthat ki, ha a tett három havi correctionalis, vagy ennél súlyosabb büntetést von maga után. De ha a
