Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 405 | terhelt állandóan Belgiumban lakik: akkor a vizsgálóbiró eme parancsot csak súlyositó és kivételes körülmények között és akkor adhatja ki, ha ezt a közbiztonság érdeke követeli. Eme súlyosító és kivételes körülményeket mindig meg kell a parancsban emliteni. Ha a tett 15 évtől 20 évig tartó fegyház, vagy ennél súlyosabb büntetést von maga után: akkor a vizsgálóbiró a terheltet csak az államügyészszel egyetértőleg hagyhatja szabadlábon. A letartóztatás megszüntetendő', ha azt a felügyelő tanács a kihallgatást követő' öt nap alatt helyben nem hagyja. A felügyelő tanács határozatait a vizsgálóbiró előadására contradictorius eljárás után hozza. Ha a felügyelő tanács a vizsgálat tárgyát képező ügyben egy hó alatt nem határozott: akkor a vádlott szabadlábra helyezendő, kivéve, ha a felügyelő tanács, az ügyész, terhelt vagy védőjének meghallgatása után egyhangúlag hozott, indokolt határozatban a letartóztatás fentartását közérdekből szükségesnek nem mondja ki. Minden hó elteltével — a mennyiben a felügyelő tanács ez ügyben még nem határozott — ez az eljárás ismétlendő. A vizsgálóbírónak a vizsgálat alatt az államügyészszel egyetértőleg joga van a terheltet ama kötelezettség mellett szabadlábra helyezni, hogy ez, ha kívántatik, minden vizsgálati cselekménynél, meg fog jelenni. Egyébiránt az eljárás minden szakában, ugy a correctionalis bíróságnál, mint a vádtanácsnál, vagy perorvoslat használata után a felebbviteli bíróságnál, a szabadlábra helyezés indítványozható. Az indítvány tárgyában az államügyész és a terhelt, vagy védőjének meghallgatása után hozatik határozat. A felügyelő tanács és a vádtanács, ha az ügyet főtárgyalás elé utasítják, fel vannak jogosítva »ordonnance de prise de corps* elren delésére. A vádtanács arra az esetre, ha a vádlott szabadlábon hagyatott, vagy szabadlábra helyeztetett, a főtárgyalás határnapjáig letartóztathatja a terheltet, és viszont-a felügyelő tanács által letartóztatott terhelt szabadlábra helyeztetését rendelheti el. A szabadlábra helyezés bizonyos esetekben biztositék-nyujtástól tehető függővé. Ez a törvény van ma hatályban Belgiumban. Az új belga kormányjavaslat több tekintetben eltér eme törvény liberális irányától. A képviselőházi bizottság azonban több helyütt visszaállította az 1874-iki törvény rendelkezéseit. A képviselőház bizottsága által elfogadott javaslat is megkülönbözteti a >m. de comparutionc-t, a >m. d'amener«-t és a >m. d'arrétot. A két előbbi a terheltnek bíróság elé állítására vonatkozik. Ha a terhelt állandóan Belgiumban tartózkodik és a tett criminalis büntetéssel nem sujtatik: akkor csak nagyon súlyos és kivételes körülmények között szabad elővezetési parancsot kiadni, különben idézésnek van helye. A javaslat ugy, mint az 1874-iki törvény, a letartóztatásnak csak egy alakját, a >m. d'arret<-t ismeri. Ezt az 1874-iki törvény szerint csak a terhelt kihallgatása után és csak akkor lehet kibocsátani, ha a cselekmény három hónapi correctionalis vagy ennél súlyosabb büntetéssel sujtatik. A törvény szavai szerint tehát a szökésben levő ellen sem lehetne »m. d'arrét<-t alkalmazni. Ezt a hiányt megszünteti a javaslat, a mennyiben a szökés esetén az előzetes kihallgatás feltételét mellőzi. Oly terhelt ellen, kinek állandó tartózkodási helye Belgium területén van (a >domicile< helyett »residence< kifejezést használ a bizottság) csak súlyos és kivételes körülmények között és csak akkor szabad a letartóztatást elrendelni, ha ezt a közbiztonság érdekei követelik. A javaslat, szemben a törvény szövegével, határozottan megköveteli, hogy a súlyosító körülmények tüzetesen egyenkint jelöltessenek meg. Szorosan ragaszkodik a javaslát amaz elvhez is, hogy a^letartóztatás még a legnagyobb bűntett esetében sem kötelező. A szabadlábra helyezés kérdésében a bíróság facultativ joggal bir és az eljárás minden szakában kérhető a szabadlábra helyezés. A javaslat tüzetesen meghatározza, hogy a per mely állásában mely