Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

398 357. szám. ságokra terjednek ki e törvények) éjjel elfogadható ok nélkül csavarognak, vagy az utczakon és köztereken fekve találtatnak. Ugyanezen törvények feljogosítják a rendőrt arra is, hogy munkakerülő, gyanús előéletű egyéneket is letartóztathassanak. Hasonló joggal ruházzák fel IV. György 5-ik törvényének 83. fejezete, Victoria 1. és 2. törvényének 38. fejezete és ugyancsak Victoria 37. törvényének 38. fejezete a vidéki rendőrséget is a munkakerülők és csavargók ellen. A >Prevention of Crimes Act< mindenkit meggyőzhet arról, hogy Angliában a puszta szándék miatt (tehát még távol a kísérleti cselekmény határától) minő korlátlan letartóztatási jogot gyakorol a rendőrség. Elég a letartóztatásra, ha a rendőr felfogása szerint alapos gyanú van arra, hogy valaki büntetendő, cselekményt akart elkövetni, vagy a kellő alkalomra vár. A már emiitett Larceny és Embezzlement Act (sect. 57. és 66.), továbbá a két >Malicious Injuries Act< szerint minden közigazgatási hivatalnok fel van jogosítva a nyilvános utczán vagy téren csavargó, vagy fekvő egyént letartóztatni, ha oka van azt hinni, hogy a gyanús egyén azért csavarog (being about to commit), hogy az emiitett törvények szerint büntetendő bűntettet akart elkövetni. A Metropolitan Police Act (sect. 64.) a most említett letartóztatási jogot a londoni rendőrségnek nemcsak éjjelre, de nappalra is megadja és olyan terjedelemben, hogy elég ok a letartóztatásra, ha valaki ellen gyanú merül fel, hogy vétséget akart elkövetni, avagy a közrend megzavarására volt törekvése irányozva. E rendelkezések szoros összefüggésben vannak az angol anyagi büntetőjogi felfogással, mely magát a gonosz szándékot, a puszta előkészületi cselekményeket is bünteti. A Larceny és Embezzlement Act. (52. és 59. sect), mely öt évtől tiz évig terjedő büntetést rendel pusztán a szándékra és előkészületi cselekményekre, eléggé mutatja, mennyivel szigorúbb az angol büntetőjogi felfogás a continentalisnál, mely elvül állítja fel, hogy csakis a véghezvitel megkezdésénél kezdődik a büntető hatalom jogköre. Az angol rendőrnek, minden esetben, midőn akár warrant alapján, akár e nélkül joga van valakit letartóztatni, szabadságában áll egyúttal akárkinek lakába, akár nappal, akár éjjel, sőt az angolok által annyira megünnepelt vasárnapon is a letartóztatandó elfogatása czéljából bemenni. És egészen mindegy, hogy az üldözött, vagy más harmadik személy lakáról van-e szó. Ellenállás esetén fegyverét is használhatja a rendőr. b) Tettenkapás esetén minden magánszemély jogosítva, sőt kötelezve van a letartóztatásra és ily esetben épen ama jogokat gyakorolja, mint a rendőr. Alapos gyanúra csak akkor tartóztathat le a magánszemély valakit, ha >Felony<-ról van szó, de akkor se gyakorolhatja ama jogokat, melyek a rendőrt illetik, mert sem ajtókat fel nem törhet, sem fegyvert az ellenálló ellen nem használhat. e) A harmadik módja a letartóztatásnak: az ó-angol jogból eredt >hue and cry<, midőn segélykiáltásra a nép üldözőbe veszi a menekülni akaró tettest. Mindazok, kik az űző csoporthoz sorakoznak, a rendőrség jogait gyakorolják. Maga a vizsgálati fogság a lehető legnagyobb kímélettel (outmost humanity) foganatosittatik. A személyes szabadság csak a letartóztatás czélja által vont korlátok szerint szorítható meg (not subjected to other hardships than such, as are absolutely requisite for the purpose of confinement). A magánszemély minden esetben saját veszélyére teljesiti a letartóztatást és a felelősség alól csak akkor menekülhet, ha oly tettről van szó, mely az elfogatási indokolja, vagy ha a letartóztatottat valóban alapos gyanú terheli. d) Legtöbbször a békebiró belátásától függ, hogy az eset körülményei szerint letartóztassa-e a terheltet, vagy biztosíték mellett szabadlábra helyezze. Az utóbbi azonban ritkán történik, ha »- vizsgálat tárgya bűntett; sőt felségsértési ügyekben ministeri rendelet, vagy a Queens