Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 399 Bench biróság határozata nélkül nem is történhet meg. Kisebb vétségek eseteiben azonban már nincs szabad választási joga a békebirónak, hanem a nyomozás befejezte után köteles kellő biztositék mellett szabadlábra helyezni a terheltet. A biztosítékadás abból áll, hogy egy, vagy több személy meghatározott pénzösszeg erejéig kezességet vállal a terhelt megjelenéseért s erre maga a vádlott is kötelezi magát (recognizance). Rendszerint két személy kezessége kívántatik, de a békebiró, belátása szerint több vagy kevesebb kezest is kívánhat. Nincs kizárva az sem, hogy kezesek mellőzésével a terhelt maga által lekötött biztosítékra (upon his own recognizance) bocsáttatik szabadon. A kezesek fizetési képességére nézve a békebiró akként szerez tájékozást, hogy vagyoni viszonyaikra nézve őket eskü alatt kihallgatja. e) A legtöbb angol iró az angol szabadság legerősebb támaszának (principal bulwark of englisch liberty) nevezi a vizsgálati fogság tárgyában használható peroryoslatot (writ of Habeas Corpus Act). A perorvoslat czélja az, hogy a jogtalan letartóztatást a felsőbb biróság megszüntesse. A perorvoslatot a bíróságnál (High Court of Jastice) írásban kell benyújtani. A beadványban elő kell adni a kérelem támogatására szolgáló tényeket és mellékelni kell az elfogatási parancsnak egy példányát. A >High Court < illető birája — mert egy bíró is illetékes erre — a letartóztatást teljesített hivatalnokhoz parancsot ad ki (writ of Habeas corpus ad subjiciendum), hogy a letartóztatottat eléje vezessék. Nagy pénzbüntetéssel (100 font, ismétlés esetében 200 font) sújtható az a hivatalnok, ki e parancsnak nem engedelmeskedik. Ha a felebbviteli bíró ugy találja, hogy a szabadlábra helyezésnek van helye, akkor azonnal ez értelemben intézkedik. A szabadlábra helyezettet egyazon tettre irányuló vád miatt többé nem szabad letartóztatni. Ez eljárás vétségek miatti letartóztatás esetében alkalmaztatik. Ha bűntett miatt van a terhelt letartóztatva: akkor a >Habeas Corpus Act< szerint, feltéve, hogy az elfogatást követő esküdtszéki időszak alkalmával vád alá nem helyeztetett, joga van a letartóztatottnak kívánni, hogy elégséges biztositék mellett szabadlábra helyeztessék. A vádlott e joga alól kivételt képez, ha az elhalasztásnak oka az, hogy a terhelő tanuk kellő időben biróság elé nem voltak állíthatók. Azt azonban minden esetben követelheti a letartóztatott, hogy a legközelebbi második esküdtszéki időszakban vagy megtartassák ellene a főtárgyalás, vagy szabadlábra helyeztessék. Ha a letartóztatás akár bűntett, akár vétség miatt .bírói ítéletben, vagy általában treason, petty treason, vagy felony gyanúja miatt rendeltetett el: akkor e perorvoslat hasz nálata ki van zárva. Ebből az ismertetésből eléggé kitűnik, hogy a lehető legszélesebb discretionarius jogkör az, melyet az angol biróság és rendőrség a letartóztatás tekintetében gyakorol. Es ez is igazolja hogy nem mindig az angol intézmények, hanem az ez intézményeket kezelő emberek érdemlik meg az elismerést. Az angol jog szabályai mellett nyitva áll a legnagyobb önkény útja, s ha Angliában mégis senki sem panaszkodik az egyéni szabadság jogtalan sérelméről, és ha Anglia van elismerve annak az országnak, hol legtöbbet tettek az egyéni szabadság védelméért, ez nem a tételes jog rendelkezésének érdeme, hanem a birák és rendőrök alkotmánytiszteletének és szabadságérzetének eredménye. A letartóztatás okainak meghatározásában és a rendőrség jogkörének körülirásában két ségtelenül tüzetesebb minden újabb continentalis perrendtartás, mint az angol tételes jog, mely csaknem felelősség nélkül adja meg a constable-nak a legszélesebb letartóztatás! jogot: és mégis ki merné állítani, hogy Angliában hátrább áll az egyéni szabadság ügye, mint a continensen? Ez csak bizonysága annak, hogy alig van területe a bűnvádi eljárásnak, melyen oly kevés függne a törvény szavaitól. Minden attól függ, minő helyet foglal el egy nemzet közérzttletében az egyéni szabadság tisztelete, miként fogják fel a hatalom letéteményesei a letar-