Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 387 sitására. A vizsgálóbiró, kir. ügyészszég, járásbíróság, rendőri hatóság; továbbá tettenkapás és elfogatási parancs vagy nyomozóíevél kiásása esetében a^ kir. bíróságoknak, kir. ügyészségnek és rendőrségnek bárm l ely közege is fel van jogosítva á szjftélymotózás elrendelésére, illetve foganatosítására. Ezt jelenti a 215. és 216. §-okra való u/talás, melyeknek tartalmáról, valamint a 214. §-ban felsorolt feltételekről alább bővebben lesz szó. A személyes szabadság iránt tartozó kímélet szempontja követeli azt a rendelkezést, hogy mindig fel kell szólítani a megmotozandó személyt a keresett tárgy elb'mutatására vagy kiadására és csak ha ezt önként nem teszi, akkor kell a motozáshoz, mint kényszereszközhöz nyúlni. 3. A Mahutatás elrendelésére es foganatositácára illetékes hatóságok és közegekre nézve általában ama szabályokra utal a javaslat, melyek a lefoglalásnál irányadók. Könnyebb tájékozás és a 205. §. szerves összefüggésének kiemelése czéljából nem lesz fölösleges e szabályok alkalmazásának eredményét előrebocsátani. Szerintök a házkutatást irott és indokolt határozatban rendesen a vizsgálóbiró, a vádtanács vagy az itélöbiróság rendeli el és csak ha a késedelem veszélylyel jár, akkor vannak elrendelésére jogosítva a kir. ügyészség, járásbíróság és a rendőri hatóság vezetői is. Eme rendelkezésekkel áll kapcsolatban a 205. §., mely meghatározza amaz eseteket, midőn a rendőri közégek maguk is jogosítva vannak házkutatást tartani. Emez esetek a következők: a) tettenkapás, b) ha korcsmák, csárdák, kéjházak és ama helyiségeknek átkutatása szükséges, hol tiltott szerencsejátékot űznek, vagy a hová a bűntettesek rendszerint elrejtőzni szoktak, c) ha a házkutatásra megszökött fogoly kézrekeritése czéljából van szükség, d) ha segélykiáltásra jelennek még a rendőri közegek, e) ha a házzal vagy helyiséggel rendelkező kívánja; f) ha az utóbbi rendőri felügyelet alatt áll vagy ellene elővezetési vagy elfoga tási parancs adatott ki, g) ha a késedelem jelentékeny veszélylyel jár. Az a) alatti eset nem szorul bővebb indokolásra. Ha tettenkapás esetében bárki jogosítva van valakit letartóztatni: akkor helyes, hogy a rendőri közegek a bizonyítékok és nyomok biztosítása szempontjából szükséges intézkedéseket — melyekhez a házkutatás is tartozik — azonnal megtehessék. A b) alatt felsorolt helyiségek átkutatásának elrendelését és foganatosítását, hol gyakori >razzia«-k megtartását követeli a közbiztonság érdeke, czéltévesztett volna a bíróság, ügyészség vagy a rendőri hatóság vezetői számára fentartani. A c) alatt emiitett esetben a megszökött fogoly halaszthatatlan kézrekeritésének szükségessége eléggé igazolja, hogy e czélból a rendőri közegek házkutatási joggal ruháztassanak fel. Nem értetik itt csupán valamely letartoztatasi intézetből elillant fogoly, hanem értetik az is, a kit a rendőrség elfogott és a ki a kiséret alatt megszökött. A d) alatti esetben valóban észszerütlen volna a segélykiáltásra megjelent rendőri közegnek meg nem engedni, hogy a házban elrejtőzött tolvaj vagy rabló kézrekeritése vagy az eljárásra nézve releváns tárgyak feltalálása czéljából házkutatást tarthasson. Az é) alatt emiitett esetben, midőn a házzal vagy helyiséggel rendelkező maga kívánja a házkutatás teljesítését, nincs semmi szükség a rendőri közeg közreműködése elé gátat vetni. Az f) alatt emiitett esetek olyanok, melyekben már vagy a bíróság, vagy az ügyészség, vagy fölöttes rendőri hatóságok határoztak és igy oly erős alapon áll a gyanú, hogy az alsóbb rendőri közegeknek nyugodtan meg lehet engedni a sürgősség szempontja által követelt házkutatást. A felsorolt esetek ugyan csaknem általában a sürgősség követelményére vezethetők vissza : mindazáltal nem volt mellőzhető ezt még külön oly feltétel gyanánt megemlíteni, melynek esetében a rendőri közegeknek a házkutatás meg van engedve. Azonban nem elég, hogy az intézkedés sürgős legyen, vagyis hogy a késedelem veszélylyel járjon, a veszélynek jelentékenynek 49*
