Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 383 képező kihágásról van szó. Hasonlóképen a házkutatás elrendelésének jogát biztosítják a békebiró számára a Malicjpus Injuries Jerson és a Malicious Injuries Property Act (24. és 25. Vict. C. 100. s. 65. és C. 97. s. 55.) oly tárgyak feltalálása czéljából, melyekkel az emiitett törvényekben felsorolt számos büntetendő cselekmény elkövettetett. A házkutatás mindezen esetekben oly személyek ellen is elrendelhető, kik tettesekül, részesekül vagy bűnpártolókul nem gyanúsíthatok. Nem szükséges e harmadik személyeknél teljesített házkutatásnál sem az, hogy már előre meghatározott bizonyos tárgyakra irányuljon a kutatás, továbbá kivéve a > Malicious Injuries Act< alapján elrendelt házkutatást, ez szükség esetében éjjel is teljesíthető. Maga a házkutatás rendszerint a békebiró jelenléte nélkül, alsóbb rendű tisztviselők által foganatosittatik és még tanuk jelenléte sem kívántatik. Még kevesebb megszorításoknak van kitéve az eljárás, ha a kutatást robbanó anyagok feltalálása czéljából teljesitik. Az >Explosives Act« (38. Vict. C. 17. s. 55., 73. és 75.) szerint a békebiró, vagy sürgősség esetében valamely magasabb rendőri hivatalnok írásbeli rendeletben utasíthatja az alsóbb közigazgatási hivatalnokokat, hogy ezek házkutatást teljesítsenek annál, a ki ellen alakos gyanú van, hogy jogtalanul robbanó anyagok vannak birtokában. A felügyelőknek és a községi elöljáróság által általában felhatalmazott rendőri hivatalnokoknak minden gyanú nélkül is joguk van ugy nappal, mint éjjel oly gyárakat, raktárakat, közlekedési intézeteket és vállalatokat, melyek robbanó anyagok készítésével, illetőleg ily anyagok iparszerű szállításával foglalkoznak — átkutatni, és ha ugy találják, hogy törvényellenes czélra akarják azokat felhasználni, a lefoglalást azonnal teljesíthetik. Még messzebbmenő házkutatást biztosit a >Prevention of Orimes act< (187Í, 34. es 35. Vict. C. 112. s. 16.). E törvény szerint az alsóbb rendőri tisztviselő a felsőbbnek írásbeli parancsa következtében házkutatást tarthat: 1. ha az átkutatandó helyiségeket,oly személy birja, ki egyszer csalás vagy becstelenséggel járó büntetendő cselekmény miatt fogságra volt ítélve; 2. ha az átkutatandó helyiségeket az utolsó tizenkét hónap alatt oly személy birta, a ki orgazdaság vagy tolvajok elrejtése miatt elitéltetett. Tisztán a rendőri felügyelet folyománya tehát eme házkutatás. Nincs attól feltételezve, hogy valóban büntetendő cselekmény követtetett légyen el, és nincs határozott tárgyakra szorítva. Elrendeléséhez a törvény világos szavai szerint elég, ha az »ordre<-t kiadó felsőbb rendőri tisztviselőnek általában oka van hinni, hogy az átvizsgálandó helyiségek lopott dolgok rejtekhelyéül szolgálnak. Ez ismertetés eléggé mutatja, hogy Angliában a házjog erős oltalma nem egyjelentőségíí azzal, hogy az igazságszolgáltatásnak megbénítva erőtlenül kellene visszahátrálni a gonosztevők házának küszöbe előtt. Ellenkezőleg — csak a becsületes és gyanútlan polgárok háza képez szentélyt, de a hol az igazságszolgáltatás valódi érdeke követeli, ott teljes erélylyel lépik át a házjog sorompóit. Sőt oly széles jogkörrel van a rendőrség felruházva és oly latitude-del bir a békebiró, hogy a visszaélések megakadályozása valóban nem az angol jog irott szabályainak, hanem ama tapintatnak és alkotmányos érzéknek köszönhető, mely a hatalom letéteményeseinél Angliában nyilvánul. f) Hasúnkban, mint alkotmányos államban mindig tiszteletben tartatott a bázjog szentsége. Az >invasio domorum nobilium sine iusta causa< a nagyobb hatalmaskodások közé soroztatott. Büntető törvényeink a házjogot ugy a közhivatalnok, mint a magánszemélyek jogtalan behatolása ellen hatályos védelemben részesiti (199. §., 330—332. §.). A házkutatásnak, mint vizsgálati eszköznek szükségét azonban a terheltek kézrekeritése vagy büntetendő cselekményre vonatkozó fontos tárgyak feltalálása czéljából már régebb házai törvényeink is elismerték (1548 : 50., 1659 : 16.). E vizsgálati eszközhöz a gyakorlat mindig csak nyomós gyanuokok alapján nyúlt és rendszerint bírói határozat következtében volt annak helye.
