Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 373 eunek helye, a kit már oly súlyos adatok terhelnek, melyek elégségesek voltak arra, hogy elővizsgálat, letartóztatás stb. rendeltessék el. A feltételek sokkal szigorúbbak, mint azok, melyeket a német perrendtartás állit fel, mert e szerint a »Beschuldigter< tág kifejezéséhez van kötve a lefoglalás lehetősége. A német tudományos kritika nincs is megelégedve a 99. §. szövegezésével, melynek »Beschuldigter< kifejezését a gyakorlat majd tágabb, majd szűkebb értelemben magyarázta. Czélszerübb volt tehát mindenesetre a feltételek tüzetes és kételyt kizáró taxativ meghatározása, mely módszert az osztrák perrendtartás (146. §.) is követi. E részben a javaslat tüzetesebb, mint az osztrák törvény (>Befindet sich der Beschuldigte bereits wegen eines Verbrechens oder vergehens in Haft, oder ist wegen eines solchen eine Vorführung oder Verhaftsbefehl gegen ihn erlassen<), vagy a Le Royer-féle franczia javaslat volt (45. §. s'il y a assignation a comparaitre, ou niandat décerné . . .). A Demole-féle javaslat (58 §.) mellőz minden közelebbi feltételt. Hasonló álláspontot foglal el a belga javaslat is (86. §.), de ugy ez, mint a franczia javaslatok abból indulnak ki, hogy csak az elővizsgálat alatt álló ellen alkalmazható e vizsgálati eszköz. A javaslat a 194. §-ban külön nem említi fel a lefoglalás alapfeltételét, hogy t. i. a bűnvádi eljárás czéljából elkerülhetlenül szükségesnek kell lenni a lefoglalandó levélnek stb., mert ez önként értetik. Hisz e helyütt a javaslat csak a különös feltételeket sorolja fel, s ez által a lefoglalásnak általános feltételeit épen nem helyezte hatályon kivül, sőt világosan féntartotta. Visszás is volna a garantiákat épen a lefoglalás e neménél csökkenteni, hol azokra legtöbb szükség van. Ez nem lehetett a javaslat czélzata. Ellenkezőleg, ha valamely lefoglalásnál kötelessége az eljáró hatóságoknak gondosan mérlegelni a lefoglalás szükségszerűségének okait, ugy épen itt, hol a levéltitok szentségének és a közforgalom szabadságának körét érinti a vizsgálati eszköz, csak akkor szabad ennek alkalmazásához nyúlni, ha a levelek, táviratok és küldemények a bűnvádi eljárás czéljából pótolhatlanok, mással nem helyettesíthetők. A mi a lefoglalás tárgyául szolgálható leveleket, táviratokat és egyéb küldeményeket illeti, a javaslat mindenekelőtt külön kiemeli a terhelthez intézett vagy tőle származó leveleket, táviratokat s egyéb küldeményeket. De nemcsak ezekre szorítja a lefoglalást, hanem megengedi (195. §.) más harmadik személyek között váltott levelekre, táviratokra és küldeményekre nézve is, de oly szigorú feltételek mellett, hogy eme tágabb körű lefoglalási jog semmi esetre se koczkáztassa a levéltitok szentségét és a közforgalom szabadságát. Igaz ugyan, hogy az osztrák törvény (146. §.), mint a franczia javaslatok (Le Eoyer javaslat 45. §. Demole javaslat 58. §.) nem engednek más levelet lefoglalni, mint azt, mely a terhelttől származik vagy ehhez intézve van, és kétségtelen, hogy a harmadik személyek között váltott levelek stb. lefoglalásának jogával könnyű a visszaélés. Mindazáltal a gyakorlati élet kimutatta, hogy a lefoglalásnak a terhelthez intézett vagy tőle származó levelekre stb. való korlátozása ismét más irányban nyújt visszaélésre alkalmat. A terhelt helyett valamely hozzátartozójához vagy jó barátjához intézik a leveleket és küldeményeket. A terhelt mással irat, táviratoztat vagy eszközli az illető csomag elkiildetését, más czímet vagy megjelölést használnak csak ama czélból, hogy a küldemény valódi rendeltetése lepleztessék és a lefoglalás meghiusittassék. E kijátszások megakadályozásáról szükséges tehát gondoskodni, de az sem mellőzhető, hogy a tágabb körű lefoglalási joggal töFtinhető visszaélések ellen újabb garantiák kerestessenek. Ez okból emeli ki a javaslat e helyütt különösen, hogy a lefoglalás csak akkor teljesíthető, ha a küldeményt nyomatékos adjatok teszik gyanússá. Ezzel korántsem azt kívánja kifejezni, mint ha a terhelttől származó vagy ehhez intézett levelek lefoglalásánál nem lenne szükség nyomatékos adatokra, hisz ez a lefoglalás általános feltétele, hanem: külön figyelmeztetés kíván ez lenni arra, hogy a valószínűségnek valahol meg kell közelíteni a bizonyosság határát, ugy épen ez a pont az. Ha tehát teljes hitelt érdemlő személy nyilatkozata, vagy a legalaposabb má3 jelenségek, illetve bizonyítékok mutatnak arra,