Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

374 357. szám. hogy a levél, távirat vagy küldemény a büntetendő cselekmény vagy a bűnösség bebizonyítására szolgáló adatot, tárgyat, vagy nyilatkozatot tartalmaz, ha ugyanily természetű okok szólnak a mellett, hogy a nevezett tárgyak küldői a terheltnek felbujtói, segédjei, orgazdái vágy bűnpártolói, vagy hogy a hamis czímzés vagy egyéb megjelölés csak a lefoglalási eljárás kijátszása czéljából történt: akkor szabad lefoglalni a más, harmadik személyek között váltott leveleket stb. is, de különben nem. Magától értetődik, hogy minden lefoglalásnak nélkülözhetlen feltétele vagyis az, hogy a megszerzendő tárgy a bűnvádi eljárás czéljára nélkülözhetlen legyen, kétszeres erővel követeli jogát itt, hol minden a közérdek által nem igazolt beavatkozás egyegy súlyos csapást jelent a legszentebb emberi jogokra. A 195. §. szövegének a 194. §. szövegével való egybevetése ugyan nem hagy fenn kétséget, mé^is minden félreértés elkerülése végett nem lesz czeltalan kiemelni, hogy a harmadik személyek között váltott levelek stb. csak akkor foglalhatók le, ha azok az eljárás tárgyát képező arra a büntetendő cselekményre vonatkoznak, a mely miatt valamely terhelt vagy elővizsgálat alatt áll, vagy le van tartóztatva, vagy ellene elővezetési vagy elfogatási parancs adatott, vagy a főtárgyalás rendeltetett el. Ezek a föltételek azonban nem kívántatnak meg a részesekkel, orgazdákkal vagy bűnpártolókkal szemben, ha a levelek stb. ezektől származnak. Mindazáltal, ha a késedelem veszélylyel nem jár és elégséges adat van arra, hogy valaki csakugyan részes, bűnpártoló vagy orgazda: akkor módjában áll az eljáró hatóságoknak ezek ellenében egyazon intézkedéseket megtenni, melyek a terhelt ellenében tétettek, és igy ellenük a lefoglalási eljárás már a 194. §. alapján történhetik. Mindebből látszik, hogy a javaslat intentiójának csak az a gyakorlat felelne meg, mely a legritkább esetben és csak akkor élne a 194. és főleg a 195. §-okban biztosított joggal, ha más bizonyítási eszközök utján a kivánt eredmény el nem érhető. Midőn a javaslat eme szakaszai (194—200.) a lefoglalásról intézkednek, mindig csakis a postán, távirdahivatalban, egyéb szállítási vagy fuvarozási intézetnél teljesített lefoglalásról van szó, következőleg a lefoglalás ygy a féladási, mint a rendeltetési hely állomásán történhet. Ha tehát a többször emiitett tárgyak még vagy már nincsenek a posta-, távirdahivatal vagy más szállítási és fuvarozási intézet kezelése alatt: akkor a lefoglalás általános szabályai alkalmazandók. A javaslat a lefoglalásra vonatkozó megszoritóbb szabályokat nem csupán a posta- és távirdahivatalok, hanem egyéb szállítási vagy fuvarozási intézetek által közvetített küldemények tekintetében is felállítja. A forgalom szabadságának érdeke eléggé indokolja a megszorítást. Sem a német birodalmi perrendtartás, sem a franczia és belga javaslatok nem terjesztik ki a lefoglalás szigorúbb feltételeit más intézetre, mint a posta- és távirdára. Az osztrák perrendtartás ellenben más szállítási intézeteket (. . . sonstigen Beförderungsanstalten) is egy rovatba állit a posta- és távirdaintézetekkel. Az ausztriai judicatura szerint a >sonstige Beförderungsanstalt* oly értelmezést nyert, hogy csak az államilag felállított, vagy legalább az állam által elismert és engedélyezett intézetek azok, melyek a szóban levő kérdés szempontjából egy vonalba állitandók a posta- és távirdahivatallal. A tisztán magán természetű vállalatokkal szemben, vagy ha egyes harmadik személyekre bizza valaki a levél vagy csomag továbbítását, a lefoglalás általános szabályai alkalmazandók. A javaslat is csak oly szállítási és fuvarozási intézeteket ért. melyek a postahivatalokkal általában egy vonalba helyezhetők, minők p. a vasutak, gőzhajók stb., mert az egyszerű fuvarozási vagy szállítmányozási magánvállalatok ellenében az általános szabályok alkalmazandók. Ama fontos érdekek megóvása czéljából, melyek a levelek stb. lefoglalása által megsértethetnek, erre csak a vizsgálóbíró és itélőbiróság, sürgősség esetében a járásbiró és kir. ügyészség bírnak hatáskörrel. Mi értendő a sürgősség esete alatt, erről föntebb már szó volt. Rendőri hatóságoknak vagy közegeknek tehát a javaslat szerint, nincs joguk leveleket, táviratokat vagy egyéb