Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 491 Általában leginkább a védő kirendelése czéljából tartották az intézményt utánzandónak, ugy, hogy több törvény, mint az 1855-iki szász (268.) és az 1850-iki, 1859-iki hannoveri (181., 175.) tisztán az elnök tetszésére bizták, hogy kivánnak-e egyéb kérdést is a védó' választásán kivül a vádlotthoz intézni (>Er [az elnök] kann auch, falls er für angemessen erachtet, den Angeklagten iiber andere Punkte vernehmen«). Más törvények, mint pl. az 1813-iki bajor (117., 118. §§.), az 1843-iki württembergi 48. §.), az 1858-iki braunschweigi (101. §.) tüzetesebben irták elő a kihallgatás tartalmát, mindazáltal a német particularis judicatura soha sem vette ezt oly szigorúan, mint a franczia vagy a belga, mert a hiányos kihallgatás semmiségi okul soha sem tekintetett. A német birodalmi perrendtartás nem tartotta utánzandónak a franczia rendszert. A bizottsági tárgyalás alkalmával ugy a Schwartze-Grimm, mint a Puttkammer-féle javaslatokat elvetették. Az előbbi ugy a >Strafkammer«, mint az esküdtszék hatásköréhez tartozó cselekményekre, az utóbbi pedig csak az esküdtszéki ügyekre nézve indítványozta, hogy a vádlott a főtárgyalás! elnök vagy a helyette kirendelt biró által hallgattassák ki. Különösen Hercz hangsúlyozta, hogy a kihallgatást az Írnokok vagy fogházfelügyelő is teljesíthetik és általában a többség abból indult ki, hogy fölösleges az elnököt terhelni e kihallgatással, sőt nem is czélszerű előre elfogulttá tenni. (57. ülés. Hahn gyűjtemény III. kötet 820. lap). A vita eredménye az lett, hogy a német birodalmi perrendtartás 215. §-a (. . . Die Ladung des nicht auf freiem Fusse befindlichen Angeklagten erfolgt durch Bekanntmachung des Termins zur Hauptverhandlung in Gemassheit des §. 35. Daléi ist der Angeklagte zu befragen, ób und wélche Antrage er in Bezúg auf seine Vertheidigung für die Hauptverhandlung zu stéllen Jiábe<) szerint teljesen elegendő, ha a kihallgatást a jegyző (Gerichtsschreiber) teljesiti. Nincs ugyan kizárva a birói kihallgatás, de semmi esetre sem kötelesség, következőleg az esküdtszéki ügyekben is rendszerint a jegyző teljesiti a kihallgatást és vesz fel erről jegyzőkönyvet. Ausztriában az 1850-iki perrendtartás (254., 255. §§.) a franczia code nyomán szabályozta az elnöki kihallgatást, következőleg csakis esküdtszéki ügyekben van ennek helye. Vagy az esküdtszék elnöke, illetve helyettese vagy a törvényszék elnöke volt köteles a fogva lévőnek kihallgatását teljesíteni. A szabad lábon levőt vagy az esküdtszék elnöke vagy a kerületi törvényszék, illetve járásbíróság hallgatja ki. Az 1853-iki perrendtartás (216. §.) szintén fentartotta az elnöki kihallgatást, melynek főczélját abban látja, hogy a vádlottnak alkalma legyen a vizsgálati eljárásban tett vallomásait kiegészíteni. Az 1873-iki osztrák perrendtartás 220. §-a csaknem szórói-szóra megegyez az 1850-iki perrend rendelkezéseivel, melyek szerint a kihallgatás csak esküdtszéki ügyekre kötelező és annak kettős czélja van, t. i. annak kiderítése: nem kíván-e a vádlott a vizsgálat alatt tett vallomásaihoz valamit hozzáadni vagy azon változtatni, továbbá gondoskodni kell a védő kirendeléséről, ha a vádlottunk még védője nincs. Hazai joggyakorlatunk szerint — kivéve ama területet, hol az ausztriai perrendtartás van hatályban — e közbeneső időszakban a főtárgyalási elnöknek nem kötelessége kihallgatni a vádlottat, azt azonban nem szabad elmulasztania, hogy a vádlottat védő választhatási jogára figyelmeztesse és szükség esetén hivatalból rendeljen védőt. De mivel a védelem jogára való figyelmeztetés élő szóval is történhetik : több helyütt kifejlődött az a gyakorlat, hogy az elnök arra nézve is kihallgatta a vádlottat, nem kíván-e újabb bizonyítékokkal élni. A javaslat a főtárgyalás előtti elnöki kihallgatást fentartandónak tartja, és ez elé kettős czélt ttíz. Egyik, hogy ki tudja az elnök, nem kiván-e a vádlott az előzetes eljárás során nem érvényesített új bizonyítékokkal élni; másik, hogy a védőválasztás jogára figyelmeztesse vádlottat, esetleg a hivatalból alkalmazandó védőt kirendelje. 62*