Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

4S0 357. szám. elkísérik a terheltet az államügyészséghez. Az ügyész vagy közvetlenül biró elé idézteti a terheltet, de ekkor is három napi időköznek kell lenni, vagy az elővizsgálatot indítványozza, mely hosszadalmas, legtöbbször fölösleges és rendszerint vizsgálati fogsággal jár. Pedig tettenkapás esetében rendszerint együtt vannak a tanuk, és a terhelt alig tagadhatja tettét, tehát nem áll mi sem annak útjában, hogy az ügy azonnal elintéztessék. E czél szolgálatában áll az 1863. május 20-iki törvény (Loi sur l'instruction des flagrants délits devant les tribunaux correctionnels<), mely angol minta nyomán meghonosította a »juridiction subite< vagy a sprocedure accélérée* intézményét. E törvény indokolása (Journal du Palais, lois et decréts 1863. 120. lap), egyenesen az angol »Court of police<-re hivatkozik. Londonban és néhány más nagyobb városban kerületenkint egy biró, ki mellett jegyzőkönyvvezető működik, mindennap — kivéve az ünnepeket — reggel 10 órától délután 5 óráig a vétségeken tettenkapott terheltek fölött ítélni van hivatva. A rendőr a tettenkapott terheltet a biró elé vezeti és egyúttal a sértett felet és tanukat is magával viszi, kiknek kötelességük a rendőrt követni. A biró a megjelenteket kihallgatja és ha a bizonyitékok elegendők : a biró azonnal ítéletet hoz. Ha a nyomozás kiegészítését tartja szükségesnek, a »court« mellé rendelt rendőri biztost kiküldi a szükséges adatok megszerzése végett és a körülményekhez képest a terheltet biztosíték mellett vagy a nélkül szabadlábra helyezi, vagy a letartóztatást elrendeli. Épen így jár el a biró akkor is, ha az ügy idő rövidsége miatt az nap el nem intézhető és a tárgyalást kénytelen másnapra halasztani. Ha a cselekmény a biró hatáskörét túlhaladja: akkor az ügyet a vád-jury elé utasítja, A »court of police< már csaknem egy század óta (az első bíróság 1792-ben állíttatott fel) működik és Angliában a legnagyobb rokonszenvre talál. Az idézett franczia törvény ezt az intézményt tartotta szem előtt, melytől lényegileg nem is tér el. A franczia törvény szerint a tettenkapott terhelt közvetlenül a kir. ügyészséghez vezettetik, ki azt kihallgatja és ha büntethető cselekmény forog fenn, letartóztatását elrendelheti és azonnal a törvényszék tanácsülése elé vezetteti. Ha nincs ülés az elfogatás napján: akkor másnapra idézi az ügyész a biró elé a terheltet és tanukat. Az utóbbiak szóval is idézhetök. A bíróság szükség esetén köteles rendkívüli tanácsülést tartani. A terhelt kívánságára a védelem előkészithetése czéljából a törvényszék három napi halasztást engedélyez. Ha a törvényszék az összegyűjtött anyagot ítélethozatalra alkalmasnak nem találja: ugy újabb tárgyalást tart. A franczia judicatura szerint nem szabad az előnyomozás kiegészítésével a kir. ügyészt vagy más közeget megbízni, hanem maga a törvényszék köteles újabb tárgyalással tisztázni az ügyet. Eme »procédure accélérée« tárgyai természetesen mások, mint a közönséges vétségek, nem lehetnek. Következőleg ugy a politikai és sajtóvétségek, mint a külön törvényekben megállapított vétségek kivételt képeznek. Az 1863. május 20-iki törvény szórói-szóra be van iktatva a Le Royer-féle javaslatba (Le Royer: 179 — 185. §§.). A senatus által módoltott javaslat is fentartotta a törvény lényegét képező két első szakaszt, de technikai okokból kihagyta a >De la procédure speciale au délit flagrant« fejezetből a többi rendelkezést, mert azokat más fejezetbe valónak tartotta. A Demole által benyújtott 1886-iki javaslat tehát már csak két szakaszban (187. és 188. §§.) foglalkozik eme külön eljárással, de ezek szórói-szóra egyeznek az 1863. május 20-iki törvény két első szakaszával. Az 1863. május 20-iki törvénynek ugy a senatus, mint a képviselőház által helyeselt felvétele az új javaslatokba, fényes bizonysága annak, mily gondoskodással igyekszik Francziaország törvényhozása megfelelni a bűnvádi igazságszolgáltatás gyorsasága iránt joggal nyíl