Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. 481 vánuló kívánságoknak. Még a »citation directe* intézményét is szükségesnek tartótra sommásabb eljárással kiegészíteni és a tapasztalat megmutatta, hogy az egyéni szabadságra féltékeny franczia nemzet nem lát eme gyors eljárásokban sérelmet, hanem valóságos jótéteménynek tartja. A >La Justice criminelle en Francé de 1820 á 1880.< czímű kitűnő hivatalos kiadvány is csak az elismerés hangján szól erró'l az újításról, melyet a legszerencsésebbnek tart nemcsak azért, mert megrövidíti az előzetes letartóztatás tartamát és csökkenti az eljárás költségeit, de azért is, mert igen sok fölösleges munkától menti meg a vizsgálóbírót. Belgium, mely a franczia >code« nyomán szintén a közvetlen idézés rendszerét ismeri, új javaslatában is fentartja ezt és a parliamenti bizottság, követve a franczia 1863-iki törvényt, még a >délit flagrant* esetében követendő külön eljárással (142—148 §§.) egészíti ki a >procedure correctionelle* fejezetét. Elmondja Thonissen jelentésében a jog rideg álláspontjából felhozható ellenvetéseket, de végre is eme meggyőződésre jut: »miért ne lehetne ama szabályok alól kivételt tenni, ha az igazságszolgáltatás érdeke követeli. Az észszerűség és méltányosság határai között — úgymond — kötelessége a törvénynek a társadalom szükségleteit kielégíteni.* A német és osdrák törvények franczia formák szerint nem ismerik a közvetlen idézés rendszerét. Amaz a facultativ elővizsgálattal, emez ugy ezzel, mint a facultativ vádaláhelyezési rendszerrel eleget vél tenni a modern irány ama követelményének, mely a fölösleges formaságok kritikájára és kérlelhetlen mellőzésére utal. Volt idő, midőn Németországban a franczia formák szerint a közvetlen idézés sem volt népszerűtlen. Midőn Bajorországban ama törvényjavaslatot tárgyalták, melylyel a Rajnán inneni tartományokban a franczia bűnvádi perrendtartást kívánták életbeléptetni, az igazságügy minister (Dr. Heintz) a franczia perrend intézményei között a legjótékonyabbnak nevezte a közvetlen idézés rendszerét. >A közvetlen idézés — úgymond — a legczélszerűbb és legjobb, mit ő a franczia jogban ismer, mert nemcsak ama hatalmas előnye van, hogy gyorssá teszi az igazságszolgáltatást, hanem a minimumra szorítja az eljárás költségeit.* Maurer képviselő, ki a Pfalzban ügyészi minőségben hosszabb ideig működött, megjegyezte: »Mindenben aláírom azt, a mit az államminister mondott. Közvetlen idézés nélkül az egész eljárásra nem adok semmit < (1849. Gerichtssaal I. köt). Ugyancsak a rajnai Pfalzban működött egyik kiváló államügyész (Schmitt: Die Staatsanwaltschaft im franz. Strafprozess. Gerichtssaal 1849. I.) azt állítja, >hogy a gyakorlatban mindenki elismeri a közvetlen idézés intézményének hasznosságát és czélszerűségét, mert ugy Francziaországban, mint a bajor rajnai Pfalzban, a rajnai Poroszországban és Hessenben a följelentések kétharmadát a vizsgálóbíró közbejötte nélkül az államügyész intézi el.« Mégis az, a mit a későbbi német particularis törvények, sőt még a szász perrendtartás is, melynek közvetlen idézési rendszere leginkább közeledett a franczia jog felfogásához, az >Unmittelbare Ladung* fogalmához kötöttek, tulajdonképen nem volt egyéb, mint facultativ elővizsgálat. A franczia közvetlen idézési intézménynek ugyanis két lényeges eleme van. Egyrészről az elővizsgálatnak, másrészről az előzetes birói határozatnak mellőzése. A német particularis törvények az előbbit feltétlenül elfogadták, de az utóbbit kisebb-nagyobb fentartásokkal mellőzhetőnek nem vélték. E felfogás uralkodott a német birodalmi perrendtartás alkotása alkalmával is, és mig a legmesszebb menő indítványok kerültek felszínre a facultativ elővizsgálat kiterjesztése érdekében: a tulajdonképeni franczia >citation directe* második lényeges eleme, az előzetes birói cognitío mellőzése, pártolásra nem talált. Az osztrák tőrvény is megengedi minden vádirat ellen a kifogást, következőleg a középfokú cselekményekre nézve tettenkapás és beismerés esetében is szabadságában áll a terheltnek a vádirat ellenéhon a bíróságnál keresni orvosl.íst. KEPVH. TROMÁNY. 1887—92. XII. KÖTET. f;i
