Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 477 azonban a felülvizsgálás körére vonatkozó általános szabályhoz képest tartózkodnia kell a táblának a vádaláhelyezés keretét érinteni, és igy még arra az esetre sincs joga a vádaláhelyezési végzést megváltoztatni, ha meggyőződése szerint büntetendő cselekmény nem forog is fen. Ha azt az elvet, hogy a terhelt a vádaláhelyezési végzés ellen perorvoslattal ne élhessen, következetesen fentartani kivánjuk: akkor nem lehet megengedni, hogy a letartóztatás, illetve vizsgálati fogság tárgyában a terhelt részéről használt felfolyamodás folytán az egész vádaláhelyezés felülvizsgáltassék. Mihelyt akár ez, de akár az is megengedtetnék, hogy a kir. tábla az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság tárgyában használt felfolyamodás esetében hivatalból vizsgálhatja meg azt: forog-e fenn büntetendő cselekmény vagy sem, akkor ez a gyakorlati jelentőség szempontjából csaknem egyértelmű volna a vádaláhelyezés felebbvihetőségével. Minthogy pedig épen az a czél, hogy a közbenső eljárás lényeges ok nélkül ne hátráltassák: a terhelt felfolyamodási jogát nem volt szabad kerülő utón magára a vádaláhelyezésre kiterjeszteni. És épen hogy minden controversiának eleje vétessék, kimondta a javaslat már fentebb (260. §.), hogy a terhelt felfolyamodása esetén elég a letartóztatás, illetve vizsgálati fogság kérdésének eldöntéséhez szükséges iratok, vagy ezek hiteles másolatainak felterjesztése, mi világosan kívánja jelezni, hogy magát a vádaláhelyezés tényét érinteni nem sza bad, és erre nézve más kivétel, mint a mit a javaslat taxatíve felsorol — nem létezhetik. A vádló felfolyamodása esetében, a kir. tábla mindama végzéseket hozhatja, melyekre a vádtanács hivatva van. Vagy helybenhagyja a kir. tábla a végzést, vagy egészben, illetve részben megváltoztatja, vagy a hatáskör hiánya és a területkivüliség okából, valamint a 258. §-ban megjelölt semmiségi okok valamelyike folytán megsemmisíti azt. A javaslat gyakorlatinak tartotta egy szakaszba (263. §.) foglalni ama teendőket is, melyek határozathozatal után a kir. táblára, illetve a bíróságokra hárulnak, és ezek elvi jelentőségű intézkedést nem tartalmazván, közelebbi indokolást nem is igényelnek. Ha a kifogások tárgyában hozott végzés ellen használható felebbvitelnek csak a nélkülözhetetlen esetekre szorítása az eljárás gyorsabb menetének érdekében szükségesnek találtatott: ugy ennek logikai következménye, hogy a kir. tábla végzése ellen már további perorvoslat semmi esetre sem engedhető. Minthogy a per menetének ok nélkül megakasztását vonná maga után, ha az illetékesség kérdését akár maga a bíróság, akár mások a per közbenső szakán túl is újra felvethetnék: feltételiül szükséges volt kimondani, hogy a vádaláhelyezés jogerőre emelkedése után a törvényszék illetéktelensége miatt sem az ügy nem tehető át más hatósághoz, sem e miatt az eljárás meg nem semmisíthető, sem végre többé figyelembe venni azt nem lehet, ha a vádtanács nem volt illetékes, vagy törvényellenesen volt alakítva. Mindezeket a kérdéseket szabadságában volt felvetni a terheltnek és ha ezt elmulasztotta: ugy nem panaszkodhatik többé önkényről, ha esetleg más bíróság mond is fölötte ítéletet, mint a mely tulajdonképen illetékes volna. A vádaláhelyezés alatt a javaslat nem csupán a vádtanács, illetve kir. tábla vádaláhelyezési végzését érti, hanem ugyanezen fogalmi körbe vonja azokat az eseteket is, midőn vádirat nyujtatik be, de az ellen kifogással nem él a terhelt, vagy midőn közvetlen főtárgyalásra idéztetik. Az utóbbi esetekben is alapos gyanú terheli a vádlottat, mely nyomozás, illetve elővizsgálat utján már el nem oszlatható és a vádnak főtárgyaláson való megvizsgálását teszi szükségessé. Ugy alapra, mint hatályra nézve tehát az eredmény csak az, mint a vád alá helyező végzésnél, és a javaslat csak ennek ad formulázott kifejezést, midőn a terheltet az előbbi esetekben is vád alá helyezettnek nyilvánítja. A 265. §. gyakorlati utasítást tartalmaz a kir. ügyész elállási jogának gyakorlásáról a vádaláhelyezés szakában. Az ez esetben követendő eljárás indokolásául a 46. §-nál előadottak szolgálnak.