Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
478 357. szám. XVI. FEJEZET. Közvetlen idézés a főtárgyalásra. (266—269. §§.) Ugy az elővizsgálat, mint a vádaláhelyezés fejezete bizonyítékul szolgál ama törekvésnek,, melylyel a javaslat lehetőleg kerüli a garantia színével felruházott, de tényleg annak értékével nem bíró és csak a bűnvádi pernek fötárgyalásra jutását ok nélkül elodázó intézményeket. Ez intézményeknek puszta megszokása vissza nem tarthat azoknak szigorú kritikájától. A kötelező alaki birói elővizsgálatot és a kötelező birói vádhatározatot is sokan tisztelték és tisztelik még ma is, mint az egyéni szabadság hatályos biztosítékait. A tudománynak tapasztalat által vezetett kritikai szelleme azonban reámutatott, hogy számos esetben mind az elővizsgálat, mind a birói vádhatározat fölösleges, és ilyenkor nemcsak hogy biztosítékot nem képez^ hanem valóságos terhe az eljárás menetének. Valóban nem szolgál dicsőségére sem a jogtudománynak, sem az igazságügyi politikának az oly rendszer, mely megengedi, hogy beismerés esetében s oly cselekményeknél, hol minden bizonyíték már a feljelentésben meg van nevezve, vagy legalább is a főtárgyalás megtarthatása már a rendőrségi iratokból nyilvánvaló, még ráadásul a birói elővizsgálat hosszú útjára s innen még a vádaláhelyezési eljárásra utaltassék az ügy. Végre, midőn Ítéletre kerül a sor, a társadalom már mit sem tud a bűntettről s csak egy érzetnek, a szánalom érzetének befogadására képes. Ilyenkor épen nem indokolatlan idegenkedéssel telik el a társadalom a jogszolgáltatás iránt, mely késik és tapogatódzik és már csak akkor sújt le r midőn a társadalom csaknem kiengesztelődött. ' ' A javaslat távol áll tehát attól, hogy az eljárás menetét kötelező elővizsgálattal zsibbaszsza meg ott, a hol es tartalom nélküli formasággá válik, és nem kényszeríti a biró vádhatározatát a terheltre ott, a hol ez maga sem kívánja. *i0té De még ezzel sem lehet megelégedni. A gyorsaság a büntető igazságszolgáltatásban nem oly követelmény, melyet csak ugy puszta formaságból, az >alaposság* után a jó eljárás előnyei között szokás tankönyvekben felemliteni. A törvényhozás, mely a társadalom jogérzetének szava elől el nem zárkozhatik, a gyorsaság követelményét csak ugy köteles felkarolni, mint az alaposság igényeit. Meg kell fontolnia, hogy a társadalom bizalma rendül meg a jogtudomány és igazságszolgáltatás iránt, ha azt látja, hogy évek kellenek a legegyszerűbb ügy végleges befejezéséhez. És nincs tévesebb felfogás, mint a mely az eljárás nehézkességében és lassúságában látja az alaposság biztositékát. A gyors, életerős mozgás nem egyértelmű a felületességgel és elhamarkodással. Szükséges tehát, hogy a javaslat facultativ elővizsgálati és vádaláhelyezési rendszere kiegészíttessék még oly intézménynyel, mely megengedi, hogy a középfokú cselekményekre nézve oly esetekben, midőn a főtárgyalás megtartásának szüksége és lehetősége nyilvánvaló, a főtárgyalás a vádirat következtében azonnal megtartható legyen. E rendszer nem új hazánkban. A közvetlen idézést az 1872-iki szabályzat alapján a gyakorlat már meghonosította és pedig a legjobb eredménynyel. Jelenleg érvényben lévő kötelező elővizsgálati és birói vádhatározati rendszerünk hátrányait egyedül a közvetlen idézés intézménye ellensúlyozza, mely lehetővé teszi, hogy egyszerű és világos ügyeknél a hosszú elővizsgálat és vádaláhelyezési eljárás mellőztessék. Eddig hazánkban, senki setn ; ,tett kifogást ez intézmény ellen, sőt általában elismerték annak előnyeit, melyek nemcsak a büntetés erkölcsi hatásának fokozásában, idő r munka és költségkímélésben állanak, hanem magára a terheltre, sőt a tanukra nézve is valódi
