Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
357. szám. * 69 Egyéb tekintetben keletkezett aggályuk eloszlatását nem kérhetik a vádtanácstól, hanem annak daczára kézbesittetniök kell a vádiratot. A vádirat kézbesítésére vonatkozó|eljarás akként állapíttatott meg, hogy egyrészről elég ideje legyen a terheltnek a vádirat tartalmát tanulmányozni, vagy a védó' által tanulmányoztatni, másrészről, hogy kelletén túl ne húzódjék az ügynek fó'tárgyalás elé jutása. A hivatkozott szakasz e szempontból két esetet különböztet meg. Az első eset az, midőn a terhelt fogva van, vagy a vádirat alapján fogatik el. Itt lehető gyors eljárás kívánatos, miért is 24 óra alatt kell a vádiratot közölni és a mennyiben a vádirat folytán rendeltetett el az elfogatás, az utóbbira vonatkozó határozattal egyidejűleg közöltetik a vádirat. A fogva lévő terhelttel szóval is közölheti a biró a vádiratot és a mennyiben ez abban megnyugszik: ugy egyenesen a főtárgyalás kitűzése iránt lehet intézkedni. Ha a szóbeli közlés alkalmával a vádirat egyik példányát esetleg abból az okból, hogy az ügy sürgősségénél fogva az ügyész csak egy példányban adta be, a vádiratot nem kézbesítheti a birój: ugy kötelessége arra is figyelmeztetni a terheltet, hogy kívánatára írásban közöltetik vele vagy védőjével a vádirat. A szabadlábon lévő terhelt ellen beadott vádirat közlési idejét nem határozza meg ugyan a javaslat, de ennek az eljárás czéljából folyólag szintén minél gyorsabban kell történni. Mindkét esetben a terhelt érdekeinek szempontjából mellőzhetlennek találtatott a terheltnek kitanitása ama jogára nézve, hogy a vádirat minden pontja ellen kifogást tehet a vádtanács előtt, és hogy a kifogást, valamint indokolását mily határidőben tartozik előterjeszteni. Továbbá, hogy a kifogástétel módjára nézve is tájékozást szerezzen a terhelt: szükséges őt az értesitésben arra is figyelmeztetni, hogy a kifogást és indokolását, a közlést elrendelő bírónál (vizsgálóbíró vagy a vádtanács elnöke)jegyzőkönyvre is adhatja, de Írásban is benyújthatja. A kifogás indokolásának határidejére (8 nap) nézve a szabadlábon vagy fogvalevő terhelt tekintetében különbség nem tétetett, mert a fogvalevőnek is módot kell arra adni, hogy védőt választhasson és ezzel tanulmányoztassa az ügyiratokat, a kifogástétel határidejére nézve azonban, tekintettel arra, hogy a fogvalevő a helyszínén van, huszonnégy óra meggondolási idő elégnek találtatott. A szakasz utolsó bekezdése, mely szerint a terhelt kívánatára a vádirat védőjének kézbesítendő és ekkor a határidő a védő részére eszközölt kézbesítéstől számíttatik, nem hagy fenn kételyt arra nézve, hogy e rendelkezés ugy a szabadlábon-, mint fogvalevő terheltre is vonatkozik. Az osztrák törvény 209. §-ának harmadik bekezdésében >wird auf sein Verlangen* kifejezés vonatkozása szerint a szabadlábon lévőre nem terjed ki ezen intézkedés, mi a doctrinában általános kifogásra is talált, mert épen a szabadlábon levőnél nem forognak fenn különös sürgősségi okok és igy fölösleges a védelem előkészítését szűkebb korlátok közé szorítani, mint a fogvalevőnél. E szakaszban (3. bek.) az elkülönített felfolyamodással járó időhaladék elkerülése végett szükséges volt még kimondani, hogy arra az esetre, ha a vádirat folytán rendeltetett el az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság: akkor az ellen csak kifogás utján kereshető orvoslás. Előfordulhat, hogy a vádiratban megnyugszik a terhelt és csak a letartóztatás, illetve a vizsgálati fogság ellen emel kifogást. Ily esetben is joga van a vádtanácsnak a vádiratot megvizsgálni, mert kifogás csakugyan tétetett és mert a letartóztatás és vizsgálati fogság kérdésében alig lehet határozni a nélkül, hogy a büntetendő cselekmény körülményei figyelembe ne vétessenek. A javaslat az előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság ellen csakis arra az esetre irja elő a kifogás kivételes útját, ha azok a vádirat folytán rendelcettek el. Ha már előbb el voltak rendelve, hatályuk a vádirat benyújtása által nem érintetik s igy a vizsgálóbírónak vagy a
