Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357.; szám. 463 De sok fölösleges munkaszaporitással is jár a kötelező birói vádhatározat rendszere. A hol az ügyészség feladatának színvonalán áll, ott alig számbavehető az a néhány eset, melyben a bíróság az ügyészség indítványától a vádhatározatban eltér. A statistika mutatja, hogy az ügyészi vádinditványok rendszerint elfogadtatnak, sőt az is előfordul, hogy az ügyészi indítványok már előre határozat alakjába szerkesztve, birói határozatokká válnak, és igy alig számbavehető kivétellel fölöslegessé vált egy előadónak és még két bírónak foglalkoztatása. Egy most alkotandó perrendtartásnál a kötelező birói vádhatározat rendszere még több munkaszaporitással és az eljárás menetének nagyobb lassításával járna, mert a perjog mai állása mellett a törvényhozás a tisztán írásbeli vádaláhelyezést nem tarthatná fenn, hanem annak az igazságos követelménynek, hogy a vádló és terhelt szóbeli meghallgatást nyerjenek a vádaláhelyezés kimondása előtt, eleget kellene tenni, a mint a jelen javaslatot megelőző két tervezet is ezen alapon kívánta a vádaláhelyezést szabályozni. Nem kell bővebben indokolni, hogy ily kötelező contradictorius eljárás, különösen akkor, ha még a felébb vitel is meg volna engedve, miként azt az emiitett tervezetek tették, ok nélkül lassítaná az eljárás menetét. Valóban igaza van Grlasernek, midőn a kötelező birói vádhatározat munkaszaporitására megjegyezte: »-Es besteht alsó ein unverkennbares Missverhaltniss zwischen der zu lösenden Aufgabe und den dafür aufgewandten Mitteln.< Minthogy tehát a facultativ vádrendszer az eljárást lényegesen gyorsítja és a birói vádhatározat biztositékát a terhelt számára teljes hatályában fentartja, a javaslat e rendszert tette vád alá helyezési eljárásának alapjává. É rendszer nemexperimentálás,nem puszta elméleti abstractio, hanem Austriában tizennégy év óta fennálló és általánosan kielégítő gyakorlat. Azok az aggályok, melyekkel a kötelező birói vádhatározat hagyományaihoz szokott férfiak e rendszer irányában viseltettek, mindinkább elenyésznek és a tudomány legelőkelőbb művelői magasztalással dicsőitik. Nem idézhetők e helyütt mindazok a dicséretek, melyekkel az osztrák rendszert oly tekintélyek, mint Cesarini, Borsani, Casorati elhalmozzák, elég legyen arra utalnunk, a mit a szabadelvűség tekintetében senki mögött nem álló classicus jogász, Carrara, »Jurio algiudizio in Austria ed in Itália* czímtí művében (Opuscoli 6. kötet 425. lap) mondott: >... mindig a leghőbb vágygyal kivántam lelkemből, hogy hagyjanak fel a kötelező rendszerrel és tegyék valahára teljessé a védelem szabadságát,az.által, hogy facultativvá tétetik a terheltre nézve a vádlevél alapján a per elfogadása. ... És midőn láttam^ hogy ez óhajom megvalósítva és szentesítve lett az új osztrák bűnvádi eljárás 210. czikkében, hasonló haladásra számitok nálunk is, remény, mely nő annak láttára, hogy az osztrák reformot Európa különböző államainak legtudósabb jogászai helyeslik. < A facultativ rendszert a mi irányadó szakköreink is kiemelik a kötelező birói vádhatározat fölött. A szaktanácskozmány — eltérve az ezt megelőző két tervezet kötelező birói vádhatáro|átától —csaknem egyhangúlag ajánlotta a kormánynak a facultativ rendszer behozatalát. Az irodálojnban és szakgyülekezeteken is a legkiválóbb férfiak nyilatkoztak e rendszer mellett és valóban indokolatlan volna e gyakorlati intézményt mellőzni akkor, midőn a kötelező birói vádhatárózat minden előnyét egyesíti annak hátrányai nélkül. A vádelv hive a franczia-német kötelező birói vádhatározati rendszer egyik főárnyoldalát abban látja, hogy ez a bíróságot is vádlóvá teheti, midőn feljogosítja, hogy a vád elejtése esetén is vádhatározatot hozhasson, illetve vádemelésre utasíthassa a közvádlót Ez intézmény sarktételében tagadja meg a vádelvet, összezavarja a hatalmi köröket, megfosztja a birót pártatlanságától, nem teszi a vitázó felek közötti döntő tényezővé; hanem valóságos féllé sülyeszti le. Nem logikai következménye ugyan ez inquisitorius elv megvalósítása a kötelező bírói vádhatározati rendszernek, de a franczia-német jog bizonyítja, hogy azzal szoros kapcsolatba hozták, sőt egyik előnyéül emlegették, mi eme rendszert ajánlatosabbá épen nem teszi. A vádelven alapuló perrend keretébe leginkább a facultativ vádaláhelyezési rendszer illik, mely a vádlóra bizza azt, hogy emeltessék-e vád és minő, » a biró beavatkozását csak akkor tartja