Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

464 357. szám. indokoltnak, ha a felek között vitássá vált a vád kérdése. Egy okkal több, hogy a javaslat, mely a vádelv sarkalatos tételein alapszik, az osztrák törvényt kövesse, melyre, hogy Carrara > sarkcsillag gyanánt* mutatott az olaszok előtt, és melyet, hogy ugyancsak ő >legszabadelvtíbbnek és legokszerűbbnek, következőleg legjobbnak itélt a jelen század bűnvádi eljárásai között<, épen a vádelv helyes megvalósításának és a facultativ vádrendszernek tulaj donitható. Igaz ugyan, hogy e rendszer csak ott számithat sikerre, a hol az ügyészség eljárása komoly és tárgyilagos. A hol az ügyészséget az üldözés vad fanatismusa ragadja el: megrendül a bizalom az ügyészség iránt és minden vádirat ellen orvoslást keres az üldözött állampolgár a birónál. Egy kötelességeiről megfeledkezett ügyészi kar mellett sem a munkakimélés, sem az időnyerés szempontja nem érvényesülhet, mert tulajdonképen a gyakorlat változtatja át a facultativ rendszert kötelezővé. De vájjon lehet-e ettől nálunk tartani? Nem mutatja-e a magyar államügyészség rövid, de fényes traditiókban gazdag múltja azt, hogy egyrészről a liberalismus és valódi humanismus elveihez hűen ragaszkodik, másrészről az állam és társadalom érdekeinek erélyes védelmét soha sem mulasztja ott, a hol szükséges. Alig van újabb keletű intézményünk, mely épen a helyes irány megválasztásával oly hamar mély gyökeret vert volna a nemzet életében, mint a kir. ügyészség intézménye. És /teljes joggal lehet arra számítani, hogy a bizalom csak fokozódni fog, ha a változott felsőbirósági szervezethez képest a kerületi főügyészségeknek módjukban lesz nemcsak administrativ, de a vádfunctiók tekintetében is kellő felügyeletet és ellenőrzést gyakorolniuk. Az ügyészi kar értelmi színvonalának folyton emelkedése és a kötelességek pontos teljesítésének mindinkább élénkebben nyilvánulása, biztos garantiát nyújt arra nézve, hogy miként Ausztriában a kifogások száma a minimumra zsugorodik össze: ép ugy a mi ügyészségünk is vádiratait egyedül a törvény parancsa és a tudomány elvei alapján fogja szerkeszteni — és kifogások tételére alapos okot nem fog adni. Az eddigi tapasztalatok szerint nem kell attól tartani, hogy népünk a kifogás jogával visszaéljen. A gyakorlat emberei igazolhatják, hogy a legtöbb fogva lévő terheltnek csak egy kívánsága van, minél előbb az ítélőbíró elé jutni, hogy a bizonytalanság kétségbeejtő helyzetéből szabaduljon. Azután a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a vádhatározatokat, melyek ismét rendszerint csak másolatai az ügyészi indítványoknak, felebbezéssel csak ritkán támadják meg. És végre a közvetlen idézés intézményével tett eddigi tapasztalatok is arról győznek meg, hogy a terheltek nem panaszkodnak érdekeik sérelméről a miatt, hogy hosszú formális vizsgálat és vádaláhelyezés nem előzték meg a főtárgyalásra idézést. Általában el lehet mondani, hogy népünk, — különösen a szegényebb osztály, mely mégis a bűntettesek legnagyobb számát nyújtja, — az előzetes eljárás elhúzását soha sem tartja érdekében állónak, és igy ok nélkül kifogásokkal nem fogja megakasztani az eljárás menetét. Ha tehát az ügyészség feladatának magaslatára emelkedik, ha a javaslat szellemének megfelelőleg a védelem szempontja csak ugy előtte lebeg, mint a vád érdeke; akkor bízvást feltehető, hogy a vádirat ellen a kifogások nagy számban előfordulni nem fognak és nálunk sem lesz az eredmény rosszabb, mint Ausztriában. De feltéve, hogy a kifogások nagyobb számban fordulnának elő: ez nem rontja le a facultativ vádrendszer előnyét, mert mindenesetre igen sok esetben fog a terhelt a vádiratban megnyugodni, mikor kötelező birói vádhatározati rendszer mellett, daczára e megnyugvásnak, még szükséges volna a vádtanács előtti tárgyalás. Ha a javaslat az alapelv tekintetében csatlakozott is az osztrák facultativ rendszerhez: az eljárásra és a vádtanács szervezetére nézve attól lényegesen eltér. Az osztrák rendszer a terhelt érdekeire nem helyez kellő súlyt, mert a vádtanács csakis a főügyészséget hallgatja meg, továbbá pusztán iratok alapján határoz. Ez eljárást a büntető perjogi tudomány mai állása mellett, midőn az ügyfél-nyilvánosság követelménye már az előzetes eljárásban is csaknem általános, a haladás elől elzárkózni nem kívánó törvényjavaslat nem követheti.