Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

462 357. szám fejezetében foglalt közvetlen idézés, melyet gyakorlatunk teljes készséggel karolt fel, sőt nem egyszer még az emiitett javaslat korlátain túl is élt a közvetlen idézés jogával. Ezek a művelt világ legelső törvényhozásainak és a hazai jogunknak felfogása a vádaláhelyezési rendszerről. Mindenütt biztosítékot keresnek az ellen, hogy az állampolgárt ok nélkül hurczolják a vádlottak padjára, és e biztosítékot vagy a jury, vagy a független szakbiróság vádhatározatának intézményében találják fel. Nem kivétel ez alól a facultativ vádhatározati rendszer sem, mert ez is teljes erejében tartja fenn a birói vádhatárosat bistositékát. E rendszer is megakadályozza, hogy az állampolgárt akarata ellenére pusztán a vádközeg kívánságára a vádlottak padjára idézzék. A facultativ vádrendszernek nem is az az alapgondolata, hogy a bírósági vádhatárosat intésménye, mint garantia rombóltassék le, hanem az, hogy akkor mellőztessék, ha megssünt garantia lenni. Ezért mindazok az érvek, melyeket a facultativ védrendszer ellen abból a szempontból szoktak sorakoztatni, — hogy az állampolgárnak főtárgyalásra idézését a vádló tetszésének és önkényének teszik ki, hogy nem független bírói testület áll útjában az alaptalan vádaknak, — tárgyilagosságra igényt nem tarthatnak. A ki igazságosan tud és akar ítélni e rendszer értékéről, az kénytelen elismerni, hogy a mi bistositék van a kötelező birói vádhatározatban: as a biztosíték sértetlenül fennáll itt is; a mi pedig teher s az eljárás menetének akadálya a kötelező birói vádhatárosaiban: az itt mellőzve van. A ki meggondolja, minő fölöslegessé válik a kötelező birói vádhatározat beismerések esetében és akkor, midőn a terhelt önmaga alaposnak ismeri el a vádirat tartalmát s nincs más kívánsága, mint hogy ügyét az itélőbiró döntse el, e körülményekben magukban is elegendő okot találhat arra,hogy a kötelező birói vádhatározat rendszerétel ne fogadja. Pedig ez még nem minden előnye a facultativ rendszernek a kötelező fölött. A facultativ rendszer a terheltnek szabadságára hagyja, megnyugszik-e a vádiratban vagy nem, következőleg a terhelt megjelenhet itélőbirája előtt a nélkül, hogy birói határozatba legyen foglalva ellene a vád, holott a kötelező birói vádhatározat mellett ott lebeg feje fölött folyton a birói vádhatározat praejudiciuma. >Egészen más az, — mondja Olaszország egyik legnagyobb processualistája, Casorati, — ha a terhelt az itélőbiró előtt a köz- vagy magánvádló által emelt egyszerű vád folytán és más, ha birói határozattal megerősített vád súlya alatt jelenik meg. Az első esetben a terhelt helyzetét semmiféle hátrányos elővélemény nem súlyosbítja s a felmentő Ítélet folytán minden őt terhelő gyanú eloszlik. A másik esetben ellenben az a tény, hogy egy birói határozat már elegendő gyanujeleket talált a bűnösségre, nem semmisittetik meg egészen a későbbi felmentő ítélet ténye által, mindig marad a gyanúnak némi árnyéka, mint az első határozat utóhangja s a felmentő ítélet könnyen inkább az ügyes védelem, mintsem az ártatlanság valódi igazolása eredményének fog tekintetni.* (11 processo penale e le riforme 1881. Milano.) Ezért épen nem esik a facultativ vádrendszer túlzó magasztalásába az, a ki a terhelt érdekeinek és polgári szabadságának szempontjából magasbra helyezi ezt a rendszert, a kötelező birói vádhatározat rendszerénél. Mert talán mégis csak a terhelt érdekei és polgári szabadságának tiszteletben tartása az, ha módot nyújt a törvény, hogy még a legsúlyosabb büntetendő cselekmény esetében is megjelenhet a terhelt itélőbirája előtt a nélkül, hogy a birói testület tekintélye súlyosbítsa a vád terhét. De nem csekély sérelmet okozhat az egyéni szabadságnak a kötelező birói vádhatározat még az által is, hogy a közbeneső eljárás meneti nek lassításával a letartóztatás és vizsgálati fogság tartama is hosszabbittatik, Minő igazságtalanság lehet ez a beismerő tettesre, kinek egyedüli vágya *udpi, mennyi büntetéssel sujtatik, mert hogy Vánös, azt régen bevallotta.